Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

ESZLÁRY ÉVA: Barokk márvány lovasszobrocska a Régi Szoborgyűjteményben

A budapesti Szépművészeti Múzeum kis lovasszobrában mégis határozottan felismerhetjük Bernini szobrának hatását. Nemcsak olyan általános vonásokban, mint a lendületes barokk dinamizmus, a festői felületkezelés, hanem határozott, egynézetűségében, a lovas és a ló mozdulatában és számos apróbb részletmegoldásban is. Bernininek a Szent Péter templom melletti műtermében elhelyezett szobra, elszállításáig, 1684-ig

13 nem maradhatott teljesen hatástalan az Itália különböző részeiből Rómába látogató szobrászokra. Múzeumunk lovasszobra az egyetlen olyan emlék, melyen a Bernini-féle típus kompozicionális megoldását megtaláljuk, azonban fel kell tennünk, hogy több ilyen típusú alkotás elpusztult, vagy még nem került publikálásra. Szobrunk mesterére sem maga a nagy példa, hanem már egy annak nyomán kialakukó kompozíció hatott. A nagyvonalú, szenvedélytől fűtött lovasemlék és a játékosan dekoratív lovasszobrocska között több átmeneti, közvetítő darab képzelhető el. Bernini szobra feltételezhetőleg — sokkal kisebb hatással ugyan, mint a XIV. Lajos szobraként felállított emlékművek — megteremtett egy lovasszobor típust, amely elsősorban itáliai mesterek körében élt és amelynek egyik példája a mi múzeumunk darabja is. II. Miksa Emánuel bajor választó edelig ismert lovasszobrai francia orientációt mutatnak.

14 Gyűjteményünk darabja az egyetlen itáliai hatású. Mesterét a bajor udvar olasz, vagy olasz irányt képviselő művészei körében kell keresnünk. Az északolasz tanultságú márványfaragónak és stukkátornak, Giuseppe Volpininek

15 játékosan dekoratív stílusával szobrunk számos egyező vonást mutat. Elsősorban a ruharedők faragásmódjában figyelhetünk meg feltűnő hasonlóságot, Egyes részeken a drapéria bőségesen ráncolt : a kiemelkedő, széles, szögletesen faragott felületek mély és indokolatlanul megtörő, az anyag esésének irányát nem végigkövető vájatokkal váltakoznak. Ez után a dúsan kezelt rész után hirtelen ellaposodik a drapéria felülete, és vagy a testre rásimulva, vagy szabadon lecsüngve tölcséres formát mutat. Feltűnő a kőfaragás módjának ez az azonossága lovasunk és a Nymphenburg-i kastélypark Minerva szobrának mellvért alatti drapériáján (60. kép). Ugyancsak mindkét szobron megtalálható a bal váll alatt a karon átvetődő drapéria-rész, amely két kiemelkedő, széles, szögletesen kezelt felület közti mély vájatból áll.

16 Az emberi test formáinak kiemelése a testet fedő mellvért ellenére is, az állatalak valóságostól eltérő játékossá formálása, szobrunkon Volpini dekoratív stílusához hasonló módon történik. A Nymphenburg-i kastélykert Herakles szobrának felágaskodó oroszlánja szólesre húzott, eltúlzott száj részével, hullámos fürtökbe rendezett sörényével, a lábainak hajlatában levő erősen hangsúlyozott szögletes csontokkal, törzsén és mellső lábain a csontozatot és izmokat jelölő gerezdes felületi stilizálással a valóság játékos átalakításának szobrunk lóalakjával elgondolásában rokon formáit mutatja.

17 A fentiekben vázolt hasonlóságok amellett szólnak, hogy a budapesti szobrocska mestere Giuseppe Volpini, a választófejedelem olasz származású és tanultságú, elsősorban dekorációs feladatokat végző szobrásza volt, aki portrét is készített 13 Brinckmann, A. E. : id. m. 68. 14 Dahl, I. : id. m. 71. 15 Thieme —

Becker: Alig. Lexikon XXXIV. Leipzig, 1940. 534—35. 16 Minerva szobrának fényképe közölve Aleokens, A. : Die Plastiken im Schlosspark Nymphe-nburg. Augsburg, 1938. 51. 17 A szobor képe közölve A 1 c k e n s, A. : id. m. 50.