Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez I.

Nem ismerjük a trencséni (Trencin) barokk oltáron álló jelentéktelenebb Szt. Remigius és Lénárd szobrát, Divald XVI. századiaknak mondotta őket

5 s ha helyesnek bizonyul keltezése, úgy elhelyezésük a gótika és barokk együttélésének újabb, ilyformán különben sem ritka példája, A késmárki (Kezmarok) Kálvária főoltárt a XVIII. században szétszedték, majd 1869-ben Myskovszky Viktor tervei alapján állították ismét össze. Architektúrája neogótikus. Szárnyképeit a Krisztus ostorozása jeleneten látható évszám tanúsága szerint 1639-ben átmázolták. A szekrény közepén levő felfeszített Krisztus XVI. század-eleji szobrászatunk figyelmet érdemlő alkotása, a mellette álló Mária és Evangélista János, valamint a kereszt lábánál térdelő Magdolna gótikus eredete azonban kérdéses. Divald véleménye szerint a Magdolna alakja középkori, a Mária figurát egy gótikus Szt. Katalin szoborból alakították át, Szt. János pedig új. Wiese a mellékalakokat barokk-koriaknak, vagy barokk átfaragásúaknak mondta.

6 A legkevésbé problematikus közöttük János figurája, amelynek stílusjegyei a helyreállítással egyidejű XIX. századi keletkezését bizonyítják — Mária és Magdolna születésének idejét azonban csak alapos helyszíni vizsgálat dönthetné el. Szempontunkból e kérdés megválaszolása jelenleg mellőzhető. Egy bizonyos : akár átfaragottak, akár újabb alkotások, a gótika stílusjegyeit viselik magukon s mai formájukat valószínűleg 1639-ben, a táblaképek átfestése, az oltár feltehető első restaurálása idején nyerték. A kassai (Kosice) Vizitáció oltár sokfigurás oromzatában a barokk Szt. Cecilia áll. Nyilvánvalóan elveszett gótikus szobrot pótol, de a középkori társaival való oly teljes stiláris hasonulásra, ahogy ezt a leibici szobrok tették, nem törekszik. Náluk kevésbé programszerűen, gótikus társaitól mégsem függetlenül, lényegében barokk vonásokkal illeszkedik középkori környezetéhez. A gótika és barokk szoros stíluskapcsolatainak példái tovább is sorolhatók. A középkori szárnyasoltár-forma hosszú, a XVII. századig nyúló élete a Kárpátok medencéjében — elsősorban Erdélyben — jól ismert jelenség. Nem egy magyarországi barokk oltár ékeskedett gótikus szobrokkal s ritkábban ugyan, de a gótikus szárnyasoltárok is gazdagodhattak barokk szobordísszel. A höltövényi (Halchiu) oltár üres szekrényét és predelláját,

7 a homoródbenei (Beia) oltár üres szekrényét a barokk népesítette be újra.

8 Az ilyen és hasonló együttesek, a gótikus stílusnak a barokk idején újjáéledő emléke nem ismeretlen Európában másutt sem, ez alkalom5 D i v a 1 d K. : Szárnyasoltárok Liptó, Árva és Trencsén vármegyében. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XLVI, 1912. 683 ; Divald K. : Trencsén megyei kutatások. Múzeumi és Könyvtári Értesítő VI, 1912. 242. 6 RadocsayD. : Das Hermannstädter Kruzifix in Wien. Acta Históriáé Aitium VI. 1959. 292. 7 T c u t s c h, F. : Die Bilder und Altäre in den evang. sächsischen Kirchen. Korrcspondenzhlatt des Deutschen Vereins für Siebenbürgische Landeskunde XIX, 1896. 44; Roth, V.: Geschichte der deutschen Plastik in Siebenbürgen. Strassburg, 1906. 47, 48—49; Éber L. : Erdélyi szobrászati emlékek. Művészet VIII, 1909. 179; Roth V.: Erdély számyasoltárai. Magyarország Műemlékei III, 1913. 159 — 160; Daun, B. : Veit Stoss und seine Schule in Deutschland, Polen, Ungarn und Siebenbürgen. Leipzig, 1916. 213; Roth, V.: Erdélvi oltárok. Archacológiai Értesítő XXXVII, 1917. 91. 8 Orbán B. : A Székelyföld' leírása VI. Budapest, 1873. 430 ; Reichart, J. : Der Heldsdörfer Flügelaltar. Korrespondenzblatt des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde XX, 1897. 17 — 19, 21 ; Roth, V. : Geschichte der deutschen Plastik in Siebenbürgen. Strassburg, 1906. 74 — 79; Roth V.: Erdély szárnyasoltárai. Magyarország Műemlékei III, 1913. 175 — 176 ; Roth, V. : Siebenbürgische Altäre. Strassburg, 1916. 169 — 175. old., LXIX. tábla; Die deutsche Kunst in Siebenbürgen, (szerk. Roth, V.) Berlin-Hermannstadt/Sibiu, 1934. 143-144.