Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez I.

A MAGYARORSZÁGI GÓTIKUS FASZOBRÁSZAT HATÁRKÉRDÉSÉHEZ I. Gótikus művészetünk lángjának kialvása — ahogy másutt is és más stíluskorszak esetében is — évszámhoz nem köthető. Jól ismert jelenség a magyarországi gótika és reneszánsz néhány évtizedes egymás mellett élése, jól ismertek már azok a főútvonalak, amelyeken az először a királyi, majd a főpapi, főúri udvarokban gyökeret vert reneszánsz fokozatosan tovább haladt, hogy konzervatívabb gótikus műhelyeinket is megtermékenyítse és áthassa. Hazai gótikus emlékekről a XVI. század harmincas évein túl szó nem esik — utolsó és különleges példaként az 1543ban épült csíkménasági (Armaseni) szárnyasoltárt szoktuk emlegetni. A XVI. század húszas és harmincas éveinek emlékeit méltató leírások aligha mellőzhetik a reneszánsz stílus jellemző jelzőit — a gótika láthatóan a múlté. Általánosan tudott, hogy több mint három évszázad múltán a romantika jegyében éled majd ismét újjá. E három évszázados szünet jelen közleményünk kérdése. A leibici (L'ubica) gótikus Mária-főoltárnak csupán szekrénye maradt fenn, két szárnya elveszett, s a díszes építményt a XVII. század végén emelt barokk főoltár őrizte meg számunkra, Közepén Mária elegáns szobra áll, a szekrény kétől dalán pedig, egymás fölötti két-ké;> kis fülkében négy női szent alakja látható. Korábban a figyelem elsősorban a főszoborra irányult, amelyet hol Lőcsei Pál sajátkezű művének, hol műhelye munkájának tartottak.

1 Komoly kvalitása, formai gazdagsága és Lőcsei Pállal való közeli kapcsolata borított árnyat a kétoldalt levő négy női szent kisméretű alakjára. Ez utóbbiakat Wiese érdemesítette először figyelemre. Helyes megállapítása szerint közülük egyedül a Szent Katalin a gótika alkotása, a többi három ügyes utánzat. Ugyancsak ő jegyezte fel, hogy a gótikus oltárszekrényt 1680 körül Olaf Engelholm foglalta a barokk főoltárba.- Ezek szerint a Szent Katalin három társának 1680 táján, az új, a barokk főoltár építése idején kellett készülnie s vagy az elveszett, vagy a súlyosan rongált korábbi, gótikus mellékszobrokat voltak hivatottak pótolni (42—43. kép). 1 D i v a 1 d K. : Szepes vármegye művészeti emlékei II. Budapest, 1900. 49, 75— 76. old., IX. tábla ; Kampis A. : Lőcsei Pál mester. Archaeologiai Értesítő XLVII, 1934. 88. old., 73. kép; Schürer, O.—

Wiese, E. : Deutsche Kunst in der Zips. Brünn-Wien—

Leipzig, 1938. 78, 201, 202. old., 279, 282—283. kép; Wiese, E.: Die Plastik der Zipscr Deutschen. Pantheon XXI, 1938. 56 ; Die Kunst in der Slowakei, (szerk. Sourek, K.) Prag, 1939. 60. old., 435. kép; K a m p i s A. : Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest, 1940. 93, 107, 150. old., kép: 259. old.; Gere v i c h L. : A felvidéki szobrászat stílusfejlődése. (Kny. Szépművészet.) Budapest, 1943. 20; Wagner, V.: Vyvin vytvarného umenia na Slovensku. Bratislava, 1948. 43; Thic me — Becker: Allgemeines Lexikon . . . XXXVII. Leipzig, 1950. 195. 2 Schür er, O. —Wiese, E. : id. m. 211 — 212; Aggház y M.: A barokk szobrászat Mag varországon I. Budapest, 1959. 38 — 39, 189. — II. Budapest, 1959. 158.