Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

FENYŐ IVÁN: Ismeretlen Carracci rajzok

János az Egyesült Államokban 1957-ben, a bolognai rajzok vándorkiállításán (35. kép).

31 Egy további, ugyancsak a Praun Cabinet-ből származó budapesti rajzot közlök, amely a patinás nürnbergi gyűjteményben Annibale Carracci nevét viselte (37. kép). A munkást ábrázoló lap valóban az előbb ismertetett Annibale rajzok típusához tartozik és igen könnyen lehet a mester egy nem túl jelentékeny munkája. Ez a rajz is az olasz másolatok anyagában vonta magára a figyelmemet. Á kéziratos katalógusban ,,1600 körüli bolognai rajz után készült másolat" elnevezéssel van nyilvántartva,

32 A már többször idézett 1927. évi cikkében Hoffmann Edith egyik kitűnő meglátása volt, hogy a budapesti gyűjtemény egy nagyon szép vöröskréta rajza előzetes vázlat a modenai Galleria Estense Elorát egy kis Zefírrel ábrázoló híres festményéhez (38—39. kép). A kis Zefír a budapesti rajzon még hiányzik.

33 Egyike a modenai képtár négy ovális alakú festményének, amelyeket Cesare d'Esté rendelt 1592-ben a ferrarai Palazzo dei Diamanti egyik mennyezete számára. Hoffmann Edith elfogadta Adolfo Venturinak véleményét, amely szerint a Elora-kép, egy Opi ábrázolással együtt (amely azonban nem Opi istennőt, hanem Galateát ábrázolja) Passerotti egy szerény képességű bolognai követőjének, Francesco Cavazzonenak festménye és így rajzunkat is Cavazzonenak tulajdonította.

34 A Cavazzone attribució, amelynél Venturi annakidején Cornelio Lambertini gróf 1592. évi levelére támaszkodott — noha a Flórát Lambertini nem is említette Cavazzone műveként ! — soká tartotta magát az irodalomban és még legutóbb is ott kísértett az azelőtt Opinak vélt Galateával kapcsolatban Roberto Salvini 1955. évi munkájában. A Flórát azonban Salvini is hangsúlyozottan Annibale Carracci művének tartja.

35 Az 1956, évi Mostra dei Carracci katalógusának szerzői nyomatékosan rámutatnak a Cavazzone meghatározásnak tarthatatlanságára és a Flórát Annibale műveként veszik fel a katalógus anyagába. Augusta Ghidiglia Quintavalle, a modenai képtár igazgatónője, Annibale neve alatt állította ki a Flora festményt a képtár finom ízlésről tanúskodó újjárendezésében. Éppen ezért érdekes és kívánatos a budapesti rajzot ebben az új — voltaképpen a hagyománynak is teljesen megfelelő — megvilágításban szemügyre venni. A Flora-rajzot Annibale Carracci alkotásának tartom. Kvalitásában is oly magasrendű, hogy alkotójaként csak ez a nagyszerű festő és pompás rajzoló 31 Drawings from Bologna 1520 — 1800. Mills College Art Gallery. Oakland, 1957. 21. sz. A katalógus szíves megküldéséért Scholz Jánosnak ezen a helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. 32 Ltsz. 2024. Lavírozott tusrajz. A verson vörös krétával ülő ember elvágott alakja a rectotól teljesen eltérő stílusban és ezen a hátlapon XVIII. századi írással „Annibale Carracci". — 208 X 142 mm. A Praun- és az Esterházy-gyűjteményből. Szerepel: Murr, Ch. Th. de : id. m. 41. old., 2. sz. „Un Crieur de Bologne" elnevezéssel. — Antal Frigyes kérdőjelesen Agostino Carracci művének tartotta. 33 Ltsz. 1822. Vörös kréta. 342x278 mm. Az Esterházy-gyűjteményből. — A leningrádi Ermitage rajzgyűjteményébon van ennek a Flora-alaknak 2652. sz. alatt egv további példánya, amelyet sajnos nem ismerek. Pigler Andor szíves közlése. — A négy modenai képet Malvasia a Carracciak művei között említi és ezzel az elnevezéssel készített Oliviero Dauphin is rézkarcmásolatot róluk. Lásd : Robert-Dum e s n i 1, A. P. F. : Le peintre-graveur français. VIII. Paris, 1850. 257 — 258. old., 5. sz. — A Flóra festmény kompozícióját felhasználta a Candid iskola a „Nyár" című képen a müncheni rezidenciában. „Viertes Steinzimmer". Mennyezet. — Lásd továbbá Fragonard rajza alapján készült metszetet Annibale igen hasonló nőalakja után. Képe közölve : Bologna, F. : „Lo Sposalizio di Santa Caterina" di Annibale Carracci. Paragonc VII, 1956 (november) 3 b. kép. 34 Venturi, A.: La R. Galleria Estense in Modana. Modena, 1882. 42, 126. 35 Salvini, R. : La Galleria Estense di Modena. Roma, 1955. 18 — 19.