Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960
PIGLER ANDOR: Freskókartonok isméteit felhasználása
nem hegyes pálcával, a vakolatba bemélyitéssel, hanem a másik közismert eljárással, az átlyukasztgatott kontúrok beporzásával (spolvero, spolverizzare) történt. A többékevésbé egybevágó félalakok, úgymint Ábrahám két ábrázolása (8—9. kép) és Izsák két ábrázolása (10—11. kép) között mutatkozó eltérések onnan származnak, hogy a freskófestő a kartonról átvitt külső és belső körvonalakat csak mankónak használja, s azokhoz festés közben nem ragaszkodik hajszálnyi pontossággal. A varallói és budapesti freskók viszonyában megfigyelhető technikai sajátságok becses adalékot jelentenek az észak-olasz reneszánsz freskófestői gyakorlatának ismeretéhez. Jákob, Dávid, Salamon és Ezékiás ábrázolásai 7 tükörképileg felelnek meg egymásnak, vagyis ezeknek a kartonját a második felhasználás alkalmával megfordítva illesztették az intonaco elé. Nem véletlenül vagy elnézésből, mert hiszen négyszer állunk ugyanazon jelenség előtt, amelynek párját nehéz lenne megtalálni a freskófestés történetében. Mi lehetett ezeknek a megfordításoknak a célja? Talán a szó szerinti ismétlés vádját akarták kivédeni ? Ugy hisszük, ilyen vácitól kevéssé kellett volna tartani megfordítás nélkül is, hiszen kisebb jelentőségű, bizonyos mértékben dekoratív rendeltetésű munkákról van szó. Valószínűbb magyarázat, mint általánosságban szólva már említettük, hogy a kartonok második felhasználásakor, vagyis a Budapestre került sorozat kivitelezésénél nemcsak az eredeti kartonok tervezője dolgozott, hanem közreműködött valamely segéd vagy tanítvány is. Ilyenfajta másodkéznek inkább tulajdonítható az a módosításokkal járó kísérletezés, ami az említett félalakok megfordításában jelentkezik. Kivétel Ábrahám és Izsák ábrázolása ; az ő alakjuk, mint mondottuk, megfordítás nélkül ismétlődik. Az előbbinek esetében ez nem lehet másként, minthogy a pátriárka kivont kardot tart, s kardot értelemszerűen csakis jobb kezében tarthat. Másrészt azonban bajos lenne okát adni annak, hogy a juhot mint attribútumot felmutató Izsák alakja miért nem került éppúgy megfordításra, mint Jákobé, Dávidé, Ezékiásé. Hogy időrendben csakugyan a varallói freskóké az elsőség, amint az eddigiekben szóltunk róluk, erre vall festett kőkeretezésük gazdag tagolása, ami a budapesti sorozaton monumentálisan egyszerű kereteknek ad helyet. Ugyanezt bizonyítja továbbá az a körülmény, hogy az eredeti helyükön maradt freskók az ószövetségi személyiségeket teljesen a quattrocento szellemében jelenítik meg, s ott ez szűkös, feszes formaadással jár együtt, míg a budapesti sorozaton helyenként, például a 11, 21, 25. képen reprodukált félalakokon, már a cinquecento közeledtére figyelmeztető nagyvonalúság fogadja a szemlélőt. A 'varallói tondókkal szoros stíluskapcsolatban állnak az ugyancsak varallói Sacro Monte-nak azok a freskói, amelyek Mária mennybevitelét és zenélő angyalokat ábrázolnak. 8 A helyi hagyomány ezeket a freskókat Gaudenzio Ferrari legkorábbi munkáinak tartja, amelyeket tizenöt éves korában festett volna. Az első hallásra valószínűtlenül ható hagyományt Noemi Gabrielli nem veti el könnyelműen. Bizonyos történeti lehetőségekre hivatkozva, továbbá stílusanalógiák alapján felteszi a kérdést, vajon nem festhette-e csakugyan a gyermekifjú Gaudenzio Ferrari a Sacro Monte freskóit, mégpedig Nicolô da Varallo kartonjainak felhasználásával. Részünkről e kérdéshez egy további kérdést fűzünk, s hajlandók vagyunk mindkettőben olyan valószínűségeket látni, amelyek egyértelműek lévén és szinte egymás felé hajolván, kölcsönösen alátámaszthatják egymást. A medaillonok kartonjainak második felhasználásánál, néhány budapesti 7 Az „Ezeohias" feliratot viselő varallói tondónak (20. kép) tükörképileg megfelelő budapesti freskón (21. kép) a felirat így szól: ,, Josaphat autem gen. Joram." 8 Gabrielli, N. : id. h. 267 — 270. Vö. Mostra di Gaudenzio Ferrari. Vereelli, Museo Borgogna, 1956. katalógus, 63 — 67.
