Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
A Szépművészeti Múzeum 1959-ben
(Jahrbuch d. Kimsthist. Sammlungen d. Allerh. Kaisern., XXXI. Wien, 1913. 211). Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának számtalan másolata közül a most megvásárolt példány azért tekinthető különlegességnek, mert az eredeti vászon hátán fennmaradt felirat tanúsága szerint a rendkívül ritka mantovai festőnek, Lodovico Dondo-nak kezétől származik ; a múlt század elején Bécsben az Esterházy hercegek gyűjteményéhez tartozott. Egy nagyméretű németalföldi kép az 1000 körüli évekből, Diana és Kallistó jelenetével (58. kép), bizonyára elegendő egyéni stílussajátsággal rendelkezik ahhoz, hogy szerzőjét előbb vagy utóbb azonosítani lehessen a korszak manierista mestereinek egyikével. Az ifj. David Teniers-nek méretben és felfogásban egyaránt nagyszabású tájképe hegyen épült várkastéllyal, lent jobbra pedig sétára induló előkelő családdal (59. kép), főleg a légköri jelenségek megkapó visszaadása révén tart igényt arra, hogy a rendkívüli termékenységű mester java alkotásai közé soroljuk. Pieter Symonsz. Potter képecskéje vonzó példája a holland festészet egyik kedvelt műfajának, a pásztoridillnek (repr.: e Közlemények 15. számában, 1959. 51.). A XVIII. századi osztrák festészet legnagyobb egyéniségének, Anton Franz Maulbertschnek színköltészetéről jó fogalmat ad egy fiatal szent (valószínűleg Alajos) megdicsőülését ábrázoló oltárkép-vázlat. Ami a nem vétel útján szerzett, hanem különböző hivatalos szervek által múzeumi tulajdonba átadott régi festményeket illeti, ezek között különösen említésre méltó Herri met de Bles képe, A három királyok hódolása. A Régi Szoborosztály állaga 13 darabbal növekedett, ezek közül nyolc vásárlás, egy ajándékként került a gyűjteménybe, négy tárgyat pedig közületek adtak át Múzeumunknak. A gyűjtemény olasz része Bellano műhelyéből származó nagyon szép terrakotta Madonna-domborművel, továbbá Krisztust és Tamást ábrázoló XVI. századi velencei márványrelieffel és két barokk bronz szoborcsoporttal (Vadkanvadászat, Bikaviadal) gyarapodott. Az olasz dekoratív kőfaragványok ritka, értékes sorozata szintén jelentősen bűvült : Tornanádaskáról román stílusú velencei kútkáva került a Múzeumba, Devecserből pedig egy reneszánsz velencei kútkáva. A gyűjtemény német része egy XIV. századi bronzzal (Fekvő oroszlán), két gótikus fadomborművel (Angyali üdvözlet, Jézus imádása), egy Mettercia csoporttal és két szép barokk faszoborral egészült ki. A Metterciaszobor Kernstok Károly hagyatékából származik és dr. Lisszauer Dezsőné ajándékozta gyűjteményünknek. Különlegesen érdekes darab egy spanyol gótikus Madonna-torzó, amely gyérszámú koragótikus szobraink együttesét nagyon szerencsésen egészíti ki. A Régi Magyar Osztály három tárgyat vásárolt az év folyamán. Egy 1480 tájáról származó, ismeretlen eredetű, Krisztus félalakos faszobra (60. kép) középkori együttesünket, egy feltehetően budai eredetű, XVIII. századi Nepomuki Szt. János pedig barokk kollekciónkat teszi gazdagabbá. A Modern Képtár és Szoborgyűjtemény hét darabot leltározott, ezek közül három képet hivatalos szervek adtak át a Múzeumnak, négy festmény pedig a fiatal olasz festőművészeknek 1958-ban Budapesten rendezett kiállításáról került a gyűjteménybe. A Grafikai Osztály anyaga összesen 87 lappal gazdagodott. Elsősorban a megvásárolt szovjet grafikákat említjük : B. A. Szemenov és J. P. Rejner két-két vízfestményét, I. G. Nyekraszov három linóleummetszetét, N. J. Cejtlin monotipiáját és L. A. Iljina színes linóleummetszetét. Florica Cordescu román grafikusnő két budapesti akvarell-tájképét vettük meg, míg Hans és Lea Grundig huszonhét grafikája — két tusrajz, rézkarcok és kőnyomatok -— részben vétel, részben Lea Grundig ajándéka révén került gyűjteményünkbe. Régi rajzegyütte-