Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)

GERSZI TERÉZ: Délnémet manieristák rajzai

DÉLNÉMET MANIERISTÁK RAJZAI A XV. században és a XVI. század első felében virágzó délnémet művészi központok a XVI. század második felében a müncheni udvar mellett erősen háttérbe szorultak. V. Albert és V. Vilmos mecénási bőkezűsége révén München néhány évtized alatt szinte Prágával vetekedő jelentőségre tett szert. E két nagy udvari művészi központ, a sok közös vonás mellett, egy lényeges ponton azonban különbözött egymástól. Prágában kezdettől fogva nemzetközibb művésztársaság gyűlt össze, mint Münchenben, ahol néhány idegenen kívül túlnyomórészt német mesterek működtek. A bajor fővárosban ünnepelt külföldiek — Sustris és Candid — mellett jelentős feladatok jutottak a Bocksberger család tagjainak, Hans Müelichnek, a német kortársak közül messze kimagasló Christoph Schwarznak és tanítványainak, valamint Rottenhammernak, aki Münchenben kezdte pályafutását. A prágai kortársakhoz hasonlóan e délnémet mesterek is az olasz és a németalföldi művészek hatása alá kerültek. Jóformán mindnyájan jártak Itáliában, utazásaik során és a Münchenben működő Sustris és Candid révén pedig alkalmuk volt megismerni a németalföldi manierizmus eredményeit. Mindezeket az idegen hatásokat azonban jobban asszimilálták, mint prágai honfitársaik. Művészetük sajátosan német vonásai szembetűnőbbek, a hagyományokhoz való kapcsolódásuk világosabb, mivel a hazai környezetben lényegében a helyi művészi gyakorlatot folytatták tovább. Christoph Schwarznak, akit a kortársak is igen nagyra becsültek, és a szakértők a „német festészet gyöngyeként" emlegettek, a Münchenben működő Melchior Bocksberger volt a mestere. A helyi tradíció folyamatosságát az ilyenfajta tanítványi kapcsolatok is erősítették. A tanulóévek nemcsak a festés elemeinek elsajátítására szolgáltak, hanem a helyi művészi hagyományok gyakorlattá váló megismerésére is. Itália Christoph Schwarz számára is döntő jelentőségű élmény volt, de bármennyire is a velencei festészet hatása alá került, a hazai hagyományok ereje mindvégig megmutatkozott művészetében. Ridolfi úgy írt róla, mint azokról a németekről, akik nem nagyon jó művészi stílussal jöttek Itáliába, „ma educati in quella scuola divennero valorosi, e riportavano alle case loro ed in particolare lo Sc ware un accrescimento di molta virtù."

1 Különösen Tiziano késői müveinek festőisége, Veronese típusainak eleganciája és Tintoretto drámai kompozíciói ragadták meg. Tőlük sajátította el a fény-árnyék teret és atmoszférát érzékeltető erejét, műveik szemlélete formálta szubtilissá festői érzékenységét. Vérbeli festőiségét bizonyítják rajzai is (különösen a későiek), amelyek a fény-árnyék probléma iránti fokozott érdeklődését mutatják. A varsói Nemzeti Múzeum egy Krisztus töviskoronázását ábrázoló rajza (46. kép)

2 (eddig ismeretlenként nyilvántartva) Christoph Schwarz késői stílusának 1 Ridolfi, C: Le maraviglie dell'arte .. . Padova, 1835. I. 292. 2 „Ismeretlen mester" : Krisztus töviskoronázása. Lavírozott tusrajz. 165 X 325 mm. Warszawa, Múzeum Narodowe, ltsz. 134.