Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 15. (Budapest 1959)

TAKÁCS MARIANNE: Nicolas Poussin képe a Szépművészeti Múzeumban

NICOLAS POUSSIN KÉPE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 1624-ben érkezik Rómába a fiatal Poussin. Az antik világot csodáló, a reneszánsz mesterektől tanuló és az élő művészet irányait is ismerő művész 1624 és 1627 között ismeretlen idegenként tengődik az áhított városban.

1 Pártfogója G. B. Marino, az Adone szerzője, röviddel Rómába érkezése után szülővárosába távozott, ahol 1625 márciusában meg is halt.

2 Még nem volt ideje arra, hogy a fiatal festőt a római mecénásoknak ajánlani tudja, Federigo Barberini bíbornok, VIII. Orbán pápa unokaöccse, akinek házába a fiatal franciát bevezette,

:i ugyanekkor hajózott be Civitavecchiában, hogy 18 hónapig Párizsban és Madridban időzzék. Az igen sanyarú körülmények közé került Poussin ekkor olyan helyzetben volt, hogy pl. két csataképéért mindössze 14 tallért tudott kapni.

4 De ezek a próbálkozások sem nyerték meg azt a vásárlóközönséget, amelyre a fiatal festő számíthatott. Sokkal inkább megfeleltek a közízlésnek szerényebb otthonoknak szánt vallásos ábrázolásai, melyekben a reneszánsz hagyományokat áhítatos lélekkel ápoló művész a gall kecsességet és tiszta formaképzést, a világosan ragyogó színeket is érvényre juttatta. Ez az oka annak, hogy a Poussin-irodalom több mint 30 változatát tartja számon a korai ,,Szent család" kompozícióknak. Több tucatra megy a hasonló hangulatú Madonnák, „Menekülések Egyiptomba" száma, amelyeket a felvilágosodottabb szellemű, humanista műveltségű középosztály a kivitelben és alaphangulatban ezektől alig eltérő kisméretű bacchanáliákkal együtt igen kedvelt. A szent családkompozíciókhoz készült rajzokról azt írja E. Magne, hogy azok számosabbak a tenger hullámainál.

5 Az antik formavilág és a reneszánsz eredmények, a római plaszticitás, Raffaello bája, Tiziano színei és formái jellemzik ezeket a képeket, amelyek főként metszetekben ismeretesek. De van belőlük a Louvre-ban,

6 a luganói Thyssen-Bornemissza 1 Grautof f, O. : Nicolas Poussin. Sein Werk und sein Leben. München—Leipzig, 1914. 64. 2 Grautoff írja, hogy a festőt Marino a következő szavakkal mutatta be a bíborosnak : ,,Vederete un giovane, che a una fúria di diavolo". Uo. 3 Vö. Baldinucci, F.: Notizie de' Professori del disegno. Torino, 1770. 354. 4 A két csatakép feltehetően azonos a leningrádi Ermitage ,,A zsidók győzelme az amalekiták felett" (ltsz. 6741) és a moszkvai Puskin Múzeum ,,A zsidók győzelme az amoriták felett" (ltsz. 1046) c. festményével. Vö. Grautoff: Id. m. 65. Ekkor még mindkét kép az Ermitage-ban volt. 5 Magne, E. : Nicolas Poussin premier peintre du roi . . . Bruxelles

—Paris, 1914. 214. 6 ,,Szent család tájban" ; kis „Szent család".