Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 15. (Budapest 1959)

ENTZ GÉZA: Két palmettadíszes kő Sződről

KÉT PAL MET TAD Í S Z E S KO SZŐDRŐL A Csányi Károly által vezetett műemléki kirándulások résztvevői 1953-ban a sződi r. k. templom egyik bejárati lépcsőfokára lettek figyelmesek. Kiderült, hogy a lépcsőt faragott palmettasor ékesíti, mely világos kapcsolatban áll XI. századi faragványaink egy eddig is jól ismert és a tarsolylemez-művészet hatása alatt kialakult csoportjával. A két darabból álló sződi lépcsőfokot kiemelték és 1954. május 4-én a Szépművészeti Múzeumba szállították. A két darab azonos jellegű ugyan, de nem illeszkedik egymáshoz.

1 Leírásukat az alábbiakban adom (15. kép). A faragványok széldíszítménye két részből áll : egy függőleges, lefelé csüngő palmettasorból és egy vízszintes, lekopott sávból. — A nagyobbik kő hosszú oldala vastagságának majdnem teljes felületén hat palmetta jelenik meg. A palmetták hat levele közül a szárhoz legközelebb eső, legrövidebb pár felfelé félkörösen ívelt. A leveleken látható két barázda a szélen vonul s így a levélpár a két másik levélpár sűrűbben és mélyebben vont barázdáival szemben széles felületet mutat. A levélpárt keskeny szalag fűzi egybe. Efelett vékony, enyhén ívelt szár vezet a két szomszédos palmettához. A középső pár végei kissé felfelé hajlanak, a legalsó viszont lefelé kanyarodva egy-egy gömböcskében végződik. A palmettát középen kis, lefelé álló levélke zárja le. A gömböcskék és a középlevélkék a palmettasor alatti, nagyolt felületű sávval érintkeznek, mely utóbbi a díszítményt lezárja. A balról számított első, második és harmadik palmetta sérült s ezért a lépcsőfoknak történt felhasználás idején cementes habarccsal durván bekenték. A díszítés átfordul a lekoptatott széles felületre is, de annyira megviselt állapotú, hogy formái csak homályosan vehetők ki. Szerencsére azonban a rokon faragványok (Veszprém, Pilisszentkereszt stb.) alapján a díszítményt kétségtelenül meghatározhatjuk. Három-három függőlegesen lefelé ívelő barázdált levél fordul egymással szembe. Szárukat hosszú vékony szalag fogja egybe. Ettől indul ki három függőleges barázdált levél, mely a felső hatosztású palmettákat összekötő szár mögül, arra visszacsapódva éri el saját félhosszúságának vonalát. A három levél átfordulásának nyomai többé kevésbé mindenütt láthatók. Az egyéb részletek a mélyítések által csupán sziluettjükben rajzolódnak ki. A díszít mény ugyanis relief en creux technikával készült. A kisebbik darab mindenben egyezik a nagyobbikkal, de rajta csak két ép palmetta található. A harmadik elpusztult, helye azonban megvan. A nagyobbik faragvány baloldala törött, jobboldala és alsó lapja nagyoltan sima. A kisebbiknél viszont a baloldal sima és a joboldal törött. így elképzelhető, hogy a két kő egyetlen lap tartozéka, csupán a törésfelületek sérülése következtében nem illeszthető egymás1 Leltári számuk : 54.320 (nagyobbik), 54.321 (kisebbik). Méreteik : hosszúság 130 illetve 78 cm, szélesség egységesen 90 cm, vastagság pedig 21 cm. Anyaguk édesvízi mészkő. A faragványok első ismertetését 1. Magyarország műemléki topográfiája V. Pest megye műemlékei IÍ. Budapest, 1958. 160. old., 230. kép. Az ott olvasható XII. századi időmeghatározás téves ! 6 Bulletin 15. S 1