Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
GARAS KLÁRA: Josef Winterhalter
halternak kétségbevonhatatlan hitelességű alkotása ; 13 a rajz a terem nyugati oldalának egy s keleti falának két figuráját örökíti meg vázlatos (a talapzatot csak egyiknél pontosan körvonalazó) előadásban. A templomot és kolostort alapító Leo lovag, a méltóságteljes Rigka asszony, a második alapító s a vadászruhás Johannes Bohuslav Morkovsky kontraposztikus alakja, a puttók, a drapériák elrendezése kétségtelenül emlékeztet Maulbertsch hasonló jellegű alkotásaira — ilyen fülkeszerű grisaille szoboralakos elrendezéssel már a sümegi freskókon is találkozunk 1758-ban — a kivitelezés azonban sokkal szárazabb, az előadásmód bágyadtabb, elmosódottabb, semhogy Maulbertsch hiteles rajzaival, — elég ha itt pl. az Albertina Mária születése rajzára vagy a budapesti tévesen Szt. Narciszunak nevezett oltárvázlatra utalunk — összevethető, vagy összetéveszthető lenne. A határozatlanul megrajzolt arcok, a szem, orr, száj vonalszerűén elhúzott, bizonytalan kiképzése, a sematikusan leegyszerűsített kezek és lábak, a kontúrok nyugtalan s olykor szervetlenül megformált cikcak vonala Maulbertschnél gyengébb rajzolót mutat. Félreismerhetetlen rokonságot árul el az obrovitzi vázlattal az Albertina egy tollrajzlapja, melyen két allegorikus nőalak látható : Charitas az égő szívvel s a pelikánnal és Abundantia a bőségszaruval, lábainál a koldussal (54. kép). 14 Az elrendezés, a festett szobor-megoldással a brünn—obrovitzi falképekre emlékeztet — ezt az ábrázolástípust a grisaille fülkealakokkal Winterhalter, az egykorú feljegyzés szerint is, különös szeretettel alkalmazta. 15 A típusok kétségtelenül Maulbertschre vezethetők vissza, a kivitelezés, vonalvezetés azonban Winterhalterre ellemző, a szem, száj, kezek stb. rajza csaknem azonos a New York-i vázlattal. Winterhalter hiteles, pontosan datálható, s így a rajzok meghatározása szempontjából kétségtelenül jelentős rajzvázlata a bécsi magántulajdonban (A. Schmid) levő Joachim látomása, mely az 1956-ban az Albertinában rendezett XVIII. századi grafikai kiállításon Maulbertsch műveként szerepelt (55. kép). 10 A Maulbertschhez stílusban kétségtelenül közelálló, félköríves lezárású rajz — egyik oldalán a kidolgozott kompozícióval, hátoldalán Joachim alakjának könnj^ed vázlatával — elrendezésében, de részleteiben is megegyezik a brünn-obrovitzi egykori premontrei templom mellékoltárképével, melyet Winterhalter a szignált és datált Szt. Anna oltárkép párdarabjaként 1782-ben festett. Az oltárkép kisméretű olajavázlata a brünni múzeumban látható, s ugyanúgy ábrázolja a térdrehullott Joachimot, akinek egy angyal megmutatja a magasban, dicsfény mandorlában lebegő Máriát, mint a rajz s a kész olajfestmény. 17 A gondos kivitelezésből, a formátum pontos körvonalazásából következtetve a bécsi rajz a brünni oltár approbációra beküldött végleges vázlata lehetett. Vonalvezetése valamivel nyugodtabb s biztosabb, mint a korábbi Winterhalter rajzokon volt, de a fodrozódó körvonalak, a bágyadt kifejezés azonos maradt. A hiteles rajzokon megfigyelt stílussajátságok s a New York-i rajzzal egyező 13 Említve az önéletrajzi feljegyzésekben és Cerroninál. L. Cerroni Ms. I. 34, 319. Az erősen megrongálódott falképeket közli Ilalova— Jahodova, C: Brno. Praha, 1947. 216, 226, 227. "Lavírozott tollrajz, 159x227 mm. Kiállítva Wien, Albertina 1956. F. A. Maulbertsch und die Kunst des österr. Barock, 32 No. 102. 15 Önéletrajzában kiemeli „besonders aber bildhauer Statuen in Nischen grau in grau zum Täuschen zu bearbeithen fähig war". Id. Cerroni Ms. 60. 17b. 16 Ólomvessző, toll, tussal lavírozva, 229x 129 mm. Felirat „Hoch 54 Ellen" Kiállítva Zürich, Kunsthaus 1955. Schönheit des 18. Jahrhunderts No. 214 és Wien, Albertina : „F. A. Maulbertsch und die Kunst des österr. Barock". Katalog 13 No. 18 mint Maulbertsch. 17 Brno, Mor. Museum. Ltsz. B. 57, olaj, papír, 350x225 mm.
