Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
KÁKOSY LÁSZLÓ: Újabb szolgaszobrok az Egyiptomi Gyűjteményben
és a szolgaszobrok mágikus megelevenedésébe vetett hit úgy látszik nem talált általános elfogadásra. A munkától való félelem jelentőségére rávilágít az a tény is, hogy —• ha keveset is — az uralkodói sírrituálé számára összeállított piramisszövegek is foglalkoznak vele. Az egymásnak ellentmondó elképzelésekre jó fényt vet az egyik szöveg 9 két változata. Merenré szövegében még ez olvasható „Megműveled az árpát, aratod a búzát." Neferkarénál ellenben már „megművelik neked az árpát, aratják neked a búzát" áll. 10 Ez a kettős felfogás öröklődik tovább az első átmeneti kor és a későbbi idő szepulkrális szövegeiben is. Az egyik koporsószöveg 11 pl. a következő címet viseli : „Nem végezni semmilyen munkát a túlvilágon." Ez a „mondás" annyira népszerű volt az első átmeneti korban, hogy összesen 17 különböző koporsón maradt ránk. Igaz, hogy ebből csak nyolc példány tünteti fel a szöveg címét. Egy másik szöveg 12 szerint a halott földet kap a másvilágon, melyet azonban a legendás „Horus szolgák" 13 aratnak le számára. A túlvilági munkával kapcsolatos szövegek között fontos helyet foglal el etikai szempontból is figyelemre méltó tartalma miatt az a részlet, 14 amely szerint a túlvilágra menő halott családját és házanépét szabadítja meg a munkától ; ezt Nut, Isis és az oroszlánpár 15 számára kellett végezniük. Az elhunyt közeledtekor hozzátartozói eldobják munkaeszközeiket, s ujjongva fogadják a szabadítót. A halott súlyt helyez annak megemlítésére is, hogy szolganépe is az ő tulajdonába kerül. A háznép azért szabadul meg az istenek részére végzendő munkától, hogy ehelyett az elhunyt kényelmét biztosítsa. Egy fejedelem önéletrajza az első átmeneti korból világosan kimondja, hogy szolgáit magával viszi a másvilágra. 16 A túlvilági munkának úgy látszik kifejezetten büntetés jelleget tulajdonít a 45. mondás, mely szerint a halott nem jut a s3 c .t wr.í-ba „azok közé, akik istenkáromlást követtek el." 17 Emellett azonban az első átmeneti korban és a későbbi időkben is találunk olyan adatokat is, melyek arra mutatnak, hogy a szolgaszobrok használata és 9 Pyr. 874a. 10 Magyarázatához lásd Sethe, K.: Übersetzung und Kommentar zu den altägyptischen Pvramidenlexten. IV. Glückstadt (1939) 139; Mercer, S. A. B.: The Pyramid Texts in translation and commentary. II. New York, London, Toronto, 1952. 445. Hasonló szövegek Pvr. 657a, 1748b. "Coffin Texts III. Spell 210 p. 164. 12 CT. V. Spell 404 p. 199. vö. még pl. Spell 405 p. 209. 13 Ezekről lásd újabban Beckerath, J. von : Smsj-IIrw in der ägyptischen Vorund Frühzeit. MDAIK Bd. 14 (1956) (Festschrift Kees) l"kk. 14 CT. IL Spell 146 p. 180 kk. vö. Kecs, H.: Totenglauben und Jenseits-Vorstellungen der alten Ägyptei 2 . Berlin, 1956. 208 kk.; Kees: Religionsgeschichtliches Lesebuch. Aegypten. Tübingen, 1928. p. 52 k. 15 CT. II. Spell 131-ben (p. 151 k) Geb parancsára szabadul meg a halott családja a Seth számára végzendő munkától és az Isis számára történő vagyonszámbavételtől. 16 K e e s : Totenglauben, 211. 17 CT. L p. 197 Kees: Totenglauben, 212 a s3c . t-t „Stätte der Fron"-nak magyarázza. A túlvilági munkára vonatkozó koporsószövegeknek természetesen csak egy részét említettük meg az előbbiekben. Érdekes még pl. a Spell 389 egy részlete, amelynél a variánsok ismét arra mutatnak, hogy a legnagyobb bizonytalanság uralkodott abban a kérdésben, hogy vajon a halott dolgozik-e a túlvilágon, vagy elvégzik részére a munkát. A mondás végén az elhunyt bejelenti, hogy ő a halottak királya. Ez talán arra mutat, hogv a munkától való mentesség elméletileg királyi privilégiumnak számított. (CT. III. p. 96 k.)
