Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

BACHER BÉLA: A Modern Szoborgyűjtemény állandó kiállítása

mény, hogy darabjai kevés kivétellel alig félszázados korszakot, a múlt század utolsó és századunk első negyedét ölelik fel, eleve kizárja, hogy a rendezés akár a XIX. századi szobrászat fejlődésének bemutatását, akár az egymást követő szobrászati stílusok történeti folyamatának és problémáinak tanulságos áttekintését tűzhesse ki céljául. Abból a körülményből, hogy kiállításunkat a régebbi egy terem helyett három teremben tudtuk kibontakoztatni és a kiállításra kerülő szobrok számát több mint kétszeresére emelhettük, önként következik, hogy a még olyan jó régi rendezésből úgyszólván semmit sem vehettünk át. A nagyjából egy korszakhoz tartozó 71 szobormű bemutatásának egyetlen helyesnek látszó módja a nemzetek szerinti csoportosítás volt és ezért ettől az alapelvtől csak ott tértünk el, ahol ezt kiállítástechnikai vagy esztétikai szempontok feltétlenül megkövetelték. Az első teremben a német és osztrák, a skandináv és olasz mesterek alkotásait állítottuk ki. A második és harmadik termet a gyűjteményben erősen túlsúlyban levő francia és belga mesterek alkotásai töltik meg. Itt csak néhány esetben tettünk kivételt. Az olasz Medardo Rossonak és az orosz Pavel Trubeckojnak egy-egy szobrát a harmadik teremben, a szobrászati impresszionizmus atyjának, Rodinnek mesterien jellegzetes Falguière portréja szomszédságában mutatjuk be és ugyanebben a teremben kapott helyet a francia iskolán nagyra nőtt jugoszláv mester, Ivan Mestrovic, honfitársával, a Rodin műterméből kikerült Franges-Mihanovic-al együtt, A rendezés súlypontja a kiállítás második, középső termén nyugszik. Az egyik oldalon Rodin Bronzkorszaka körül csoportosulnak a kor legnagyobb francia szobrászainak (Carpeaux, Despiau, Maillol) remekművei, míg a szemben levő oldalon Meunier Kikötőmunkása áll a nagy belga mester fél termet betöltő sorozatának középpontjában. Meunier plasztikai oeuvre-jének úgyszólván minden korszakát és műfaját képviselő tizenhárom alkotása kétségtelenül erről a művészről ad legteljesebb képet a kiállítás látogatóinak. Ha nem is ennyire átfogó, de a szobrok műfaja és keletkezési ideje tekintetében eltérő alkotásaival ugyancsak széles skálájú áttekintést ad a néző számára Rodin művészetéről a kiállításon szereplő öt szobra. A harmadik teremben a rendezés lehetőségei bizonyos tekintetben kötve voltak. A bejárattal szemben levő fal közepén áll az első kiállítás óta Égide Rombaux több mint két méter magas, hatalmas mészkő-szoborcsoportja, amely más helyet most sem kaphatott és amely köré csoportosítottuk a francia és belga, valamint az előbbiek hatósugarába tartozó, már említett néhány más mester alkotásait. BACHER BÉLA