Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
GARAS KLÁRA: Josef Winterhalter
oltárképek (olaj és freskó) festésével foglalkozik. 7 Élete végén azután még néhány nagy művészi feladathoz jut. Maulbertsch halála után (1796) lényegében Winterhalter az egyetlen festő a monarchia területén, aki az elhunyt mester szellemében nagyobb dekorációs munkákra vállalkozni tud. Szily János szombathelyi püspök, Maulbertsch apósának, a bécsi akadémia rézmetsző professzorának, Jakob Schmutzernak tanácsára Josef Winterhalterre, Maulbertsch legkiválóbb tanítványára bízza az újonnan épült szombathelyi székesegyház Maulbertsch által tervezett mennyezetképeinek kivitelezését. 1800—1801-ben Maulbertsch vázlatai alapján Winterhalter megfesti a szentély és a négyezeti kupola freskóját, valamint a Szt. Mihály kápolna mennyezet-és falképeit. 1805-ben az ausztriai Gerasban, a kolostor könyvtártermének boltozatán Maulbertsch strahovi mennyezetképe nyomán a Tudományok allegóriáját örökíti meg. A későbarokk monumentális festészet egyik legutolsó képviselőjeként 1807. február 17-én hal meg Znaimban, messze túlélve a barokk mennyezetfestészet kései virágzását. Nagy számban fennmaradt freskói és oltárképei kétségtelenül a Maulbertsch művészetével való közeli kapcsolatról tanúskodnak. Mesterének szerkezeti megoldásait, típusait ismétli és variálja évtizedeken át, az elrendezés, csoportfűzés, szereposztás tekintetében nem tud s úgy látszik nem is igyekszik új megoldásokat hozni. Előadásmódja azonban észrevehetően különbözik Maulbertschétől. Teljesen hiányzik műveiből Maulbertsch magávalsodró lendülete, páratlan kifejezőereje ; a lángelme meggyőző gazdagsága helyett az epigon szárazabb, józanabb felfogásmódja jellemzi. Elmosódottabb, árnyalatlanabb mint Maulbertsch, ugyanakkor rajzosabb, részletezőbb, színei fakóbbak, gyakran ólmosszürke tónusúak. Feltűnően gyönge az arcok, kezek rajza s mindenkor jól megkülönböztethető Maulbertsch sajátkezű alkotásaitól. Míg a festményeknél, különösen a freskóknál részben a stílus- és kvalitásbeli támpontok, részben a bőségesen rendelkezésre álló történeti adatok eléggé széles és megbízható alapot nyújtanak Winterhalter műveinek meghatározására, a rajzok különválasztásában bizonyos nehézségek mutatkoztak. A kvalitásbeli különbségek ugyan a rajzoknál is jelentősek, minthogy azonban hiteles adatok e téren alig ismertek s a rajzok egy része Maulbertsch művei nyomán készült — a legtöbb tévedés, hibás attribució ezen a területen adódott. A kérdés tisztázását a datált és hiteles emlékekhez kapcsolható, nagyrészt mindmáig publikálatlan Winterhalter rajzok közelebbi vizsgálata segítheti elő. A legkorábbi felismerhető Winterhalter rajzok a Maulbertsch mellett töltött tanulóévek kezdetéről, 1763-ból származnak. A bécsi Albertina Winterhalternek tulajdonított Szentlélek kiáradása és mennybemenő Krisztus rajza másolat Maulbertsch 1763-ban festett (szignált) orláti képeiről, melyek Mária Terézia császárnő ajándékaként kerültek a távoli Erdély kis falusi templomába (51—52. kép). 8 Mindkét rajz világosan elárulja készítőjének fogyatékos tudását, bizonytalanságát. A vonalvezetés határozatlan, a modellálás, árnyékolás sokhelyütt szervetlen, az előadás 7 „Dies war der Zeitpunkt wo ich aller Mähr. H. H. Braelatten Gunst erhield, als eben der dot der Stifteraufhebung mich des Glücks baraubte. Seit dem habe blos Altare in Fresco als ..." Winterhalter jegyzéke Szily püspök számára. K a p o s s y J.: id. m. 112. 8 Lavírozott tollrajz, 230x 170 és 217x155 mm. Kiállítva Wien, Albertina 1956, F. A. Maulbertsch und die Kunst des österr. Barock. No. 96, 97. 32. A hat jelzett orláti Maulbertsch képet a História Domus tanúsága szerint Mária Terézia ajándékozta az újonnan épült templomnak. Újabban Gyulafehérvár (Alba Iulia) Múzeum. L. Garas K.: Franz Anton Maulbertsch (sajtó alatt).
