Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

JAKUBIK ANNA: A Leinberger-műhely Piéta szobra

Museum) a budapesti Pietával való rokonságát Petrovics Elek említi.

11 Az irodalomban 1516-ra keltezett kisméretű (15x11 cm.) kompozíció baloldalán ül Mária, előtte a földön Krisztus, felsőtestével anyja térdének támaszkodva (31. kép). Ennek a csoportnak tükörkópszerú átvétele a budapesti Piéta. A lényegtelen eltérések mellett feltűnően hasonló Mária fejkendőjének nyakalatti motívuma, — ez általában jellemző Leinbergerre ós követőire is,

15 — Krisztus testének arányai, a túlságosan rövid lábak, a test hajlása okozta bal-derékvonal törése és végül a bal térd előtt csigavonalba csavarodó drapéria. Ez utóbbi szintén jellegzetes Leinberger motívum ós főképpen a mester középső korszakától jelentkezik egyre gyakrabban, sőt követői is sokszor felhasználják. A berlini reliefen János köpenyén kap hangsúlyos szerepet. A további összehasonlítás főleg kvalitás-különbségeket mutat. Mária és fiának kapcsolata Pietánkon hidegebb, merevebb ; a térdelő mozdulat már említett bizonytalansága valószínűleg a berlini kompozíció félreértéséből adódik. Lényegesen gyengébb és kevésbé kifejező a budapesti Krisztus anatómiai kidolgozása is. Leinberger Krisztusának hátravetett feje, a fájdalomtól görcsösen merev kéz és lábujjak és a drapéria hangsúlyozott mozgalmassága a reliefet drámai hatásúvá teszik. Mindez hiányzik Pietánkról, melynek a vonalak és formák lágysága és a kifejezés mértéktartása inkább lírai hangulatot ad. Említettük, hogy a szobrot Leinberger korai művének tartották. Az 1513—14ben készült moosburgi főoltár előtti időből szignált művet nem ismerünk és a szakirodalom ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem foglal el egységes álláspontot. Csak néhány szobor kivétel : az ülő Madonna Neumarktból,

lfi (München, Bayer. Nationalmuseum), Mária Magdolna Marklkofénből

17 (München, Bayer. Nationalmuseum), és Kálvária Máriája Dingolf ingből

18 (München, Bayer. Nationalmuseum). Ezeket általában 1510—14 közé keltezik ; csekély számuk azonban nem ad kellő alapot biztos következtetésekre. A síkszerü kidolgozás és a drapéria nyugodt, lapos kezelése rokonságot mutat Pictánkkal, azonban a két jellegzetes Leinberger motívum — Mária fejkendője és a csigavonalba csavarodó drapéria — a korai műveken együtt nem fordul elő. Mária arca sem mutat közelebbi rokonságot Leinberger műveivel, de Krisztus fejtípusa, a kissé hosszú orr, a szakáll és a haj kidolgozása a moosburgi Kálvária Krisztusához és ennek hatását tükröző néhány szoborhoz erősebben kapcsolódik.

19 A szobor időbeli elhelyezéséhez a berlini relieffel való összefüggését kell alapul vennünk : ennek 1516-os dátumát Pietánk terminus post quemjének tekinthetjük. Leinberger 1516 után készült művei azonban sokkal mozgalmasabbak, a drapéria kezelése nagyvonalúbb és drámaibb és jobban előtérbe kerülnek a kerek szobor problémái. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a budapesti Piéta nem Leinberger sajátkezű műve ; de a műhelyében dolgozó és korai műveit is ismerő, másik mester készítette, nem sokkal a mintául szolgáló Krisztus siratása relief után, 1520 körül. 14 Petrovics, A.: id. m. (lásd 3. jegvzetben). 15 A moosburgi főoltáron már határozottan jelentkezik, de megtaláljuk a legtöbb követőnél is. Goldschmidt, F.: Darstellungen des Gekreuzigten zwischen Maria und Johannes aus dem Bereiche Hans Leinbergers. Amtliche Berichte aus den Königlichen Kunstsammlungen XXXIX, 1917 — 18. 188. 16

Buohheit, H.— Li 11, G.: Hans Leinberger, Hans Stethaimer. Ausstellung in Landshut. Kritischer Katelog.. München, 1932. 19. old., Kat. sz. 3. 17

Buchheit — Lill: id. m. 19. old. Kat. sz. 5. 18 B u c h h e i t — L i 11 : id. m. Kat. sz. 7. 19 Leginkább Jörg Pleyfeiner síremlékének Krisztus-fejével (Tann, Niederbayern) rokon. G o 1 d s c h m i d t : id. m. 63. kép.