Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lucaniai vázák a Szépművészeti Múzeumban

pesti váza Athénájának is legtávolabbi ősei,

08 s így jelenik meg a típus az V. század utolsó negyedének attikai vázafestészetében is,

69 amely már közvetlen forrása lehetett a délitáliai vázafestészetnek. Ugyanez a tartása az archaisztikus Landsdownerelief Athénájának, amelyet régóta a Lemnia mintájára mintázottnak tekintenek,

70 és amelyen az istennő ballábához támasztott pajzs motívuma is megjelenik. Ez a lépő alaknál valószínűtlen megoldás, amelyet általában az indokolt, hogy az istennő mindkét kezében tartott valamit, nem az V. század második felének találmánya,

71 de a sisakját kezében tartó Athéna típusával való kapcsolata, úgy látszik, ekkoriban lesz szokásossá, ahogy ezt a Landsdowne-relief mellett egy epidaurosi dombormű is tanúsítja.

72 Nem bizonyítható, hogy a domborművek ábrázolásának ez a részlete egyáltalán nagyszobrászati mintakép nyomát mutatja, s nincs még felderítve a fenti Athéna-típus további útja Dólitáliában, amely a Sydney-festőig vezetett.

73 A budapesti váza Athénája egy hosszú képhagyománynak az V. század utolsó negyedében kialakult változatához kapcsolódó ritka késői folytatója, és ha nem is kell szükségképpen a pheidiasi mű hatását látni benne,

7Í talán közvetve annak visszhangja is benne él, s mindenképpen az V. század második felének művészete volt legközvetlenebb görög inspirálója. A IV. század második felének klasszicizáló iránya folyamatos hagyomány nélkül is lehetővé tett ilyen visszanyúlást V. századi mintaképekhez

75 s nem ez volna rá az egyetlen eset a délitáliai vázafestészetben sem,

76 amelynek nem utolsó jelentősége az, hogy sokszor a barbárságig durva kivitelű képeken, a görög kultúrát alig ismerő környezetben is ébren tartotta az V. századi klasszikus görög művészet nagy teljesítményeinek emlékezetét. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 68 Pl. Reinach: Rép. vas. II. 269,4 (1. fent a 65. jegyzetet) ; CVA Oxford 1, III I pl. 17,2 (Provindence festő, 480 k.). — Az alak jobbra néz és a sisak jobbkézben : BS A 19 (1912-3) 233, fig. 3 = ARV 147,5. 69 CVA Siracusa 1, III I tav. 10,6 = ARV 804,2 (Kadmos-festő, 420 — 10 k.). 70 Pouls en, F.: Ny Carsberg Glypt. Cat. over ant. Skulpt. Copenhague, 1940. 170 — 71. No. 231a., irodalommal. Már Furtwângler említi a Lemnia val kapcsolatban (Masterpieces 14,4. jegyz.). Lehmann —Ha rtleben, K.: Jdl 47, 1932. 42 mutatta ki először, hogy archaisztikus munka. 71 Lehmann — Hartleben: id. m. 42. 72 EA No. 1256 és ehhez szöveg E. Löwytől. 73 Figyelemre méltó a típus megjelenése a Keres melletti kul-obaidezkita fejedelmi sír egyik elefántcsont lapján, amelyet Rumpf (Malerei u. Zeichnung 117) az V. sz. végére datál, de Kraiker fél századdal későbbi datálása alighanem közelebb jár az igazsághoz (Kraiker, W.: Die Malerei der Griechen. Stuttgart, 1958. 162, jó reprodukcióval az 57. táblán). Dél-Itáliában általában szívesen alkalmazzák a levett sisakos Athéna típusát, pl. ülő helyzetben : Reinach: Rép. vas. I. 299,1 (Ruvoból) ; PBSR 11, 1929. pl. 15. Az ilyen jelenetek éppúgy a budapesti Athéna előzményei közé tartozhatnak, mint egy apuliai kratér fordított irányban álló, pajzsát a lándzsával együtt balkezével tartó Athénája (Reinach: Rép. vas. I. 161,3), vagy a lücaniai vázafestészetből a Choephoroi-festő egy amphorája, amelyen Athéna jobbra fordulva, ballábánál a budapestihez hasonló pajzzsal jelenik meg, hajában szalaggal, csak sisak nélkül a kezében (CVA Copenhague pl. 238,1 = Trendall: Stud. Robinson id. m. 119, No. 27). 74 A típus pontosan megfelelő formában az attikai vázákon ifjú harcosok ábrázolásain is megvan (pl. Riezler id. m. Taf. 36 = AVR 643, 135 ; Riezler Taf. 15 = ARV 466,20; CVA San Francisco 1, pl. 19, lb = ARV 425,15, lábhoz állított pajzzsal), s itt senki nem gondol nagyszobrászati mintaképre. Másfelöl tudjuk, hogy volt a sisakját kezében tartó Athénának olyan szobrászati ábrázolása is, amely későbbi a Lemniánál s független tőle (márványmásolat : Br. Br. Taf. 330b ; egy kyprosi terrakotta szobrocska: Walters: Catal. of Terracottas. Br. Mus. 64, No. A 423, pl. XV). 75 L. most Rumpf, A.: Archäologie II. Berlin, 1956. 87 s köv. 76 Vö. pl. Pagenstecher: id. m. 98; Trend all: PBSR 20, 29.