Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lucaniai vázák a Szépművészeti Múzeumban
teret, közepükben ponttal. A keretből két oldalt kettős spirális-inda kanyarodik ki, végén vastag, felkunkorodó levéllel. A fölső spirálisból hatalmas kard-formájú levél nő ki, a délitáliai vázafestószetben különösen kedvelt fogazott széllel. Ugyancsak délitáliai sajátság a félpalmetták megjelenése a spirális és a fogazott levél közti közben. Az indák között csepp-alakú levelek és belül ponttal díszített körök töltik ki a teret. A fül alatti ornamentika itt is behatol a képmezőbe, de nem olyan tolakodó módon, mint az előző vázákon, inkább a képek ornamentális oldalsó lezárásának lehet érezni. A paestumi vázafestészetben ezek az oldalsó indák a fejlődés folyamán valóban el is szakadtak a fül alatti palmettától és a képmező alakjaihoz csatlakoztak. A budapesti kratér füldíszének oldalsó indái igen közelállnak formájuk szerint is az ilyen képkeretezővé vált paestumi díszekhez. Az ornamentika a váza mindkét oldalán kétalakos jelenetet keretez. A főoldalon balra Pallas Athóna áll, ballábával kissé előre lépve, háromnegyed nézetbenJobbkezében karjához támasztott lándzsa, előrenyújtott balkezében taréjos korinthosi sisakot tart és tekintete is a sisak felé fordul. Az istennő haját széles szalag szorítja le, öltözéke pedig sajátos keveréke görög és helyi elemeknek. A mellét fedő ruhadarab kétségtelenül attribútuma, az aigis, ezalatt pedig egyetlen lábig érő hosszú, ingszerű ruhát visel, amelynek kissé bővebb fölső része a görög chitonhoz hasonlít, de az alig redőzött, szűk alsó rész a középen végighúzódó függőleges, az öv alatt fogazott szegéllyel arra mutat, hogy ez a jól ismert, jellegzetes helyi viselet. 50 Részleteiben is pontosan követi a campaniai és apuliai vázákon és a fennmaradt sírfestményeken is megjelenő típust : a középső szegély, amely talán fémszálból volt és amelyet utólag varrtak a ruhára, keresztül megy a magasabb alsó szegélyen. 51 Az öv, mint a délitáliai vázák helyi viseletű nőalakjainál általában, ugyanaz a vastag fémöv, amelyet az oszk harcosok is viselnek. 52 Az istennő oldalánál levő, ,,hullám" mintával keretezett és közepén sugárszerű vonalakkal körülvett körrel díszített pajzs i« jól ismert a délitáliai ábrázolásokról. 53 Az Athéna felé lépő és neki koszorút nyújtó nőalak is a jellegzetes helyi viseletet hordja, díszesebb övvel, a gyapjúból készült, nehezebb, rövid felsőruhát pedig, amelyet máskor a váll körül viselnek, bal vállán vetette át. Athónához hasonlóan néhány vonallal jelzett sarut visel, haját hátul egy szalag kontyba fogja össze. Mögötte fölül öt ponttal díszített kör. Ugyanezt az öltözetet látjuk a hátsó oldal baloldali, thyrsost tartó nőalakján, csak a saru és a felsőruha maradt el, hajában pedig ugyanolyan széles szalagot visel, mint a főoldal Athénája, Előrenyújtott balkezében a festő hanyagsága miatt alig felismerhető tárgy, talán krotalon, amely nagyon helyénvaló Dionysos egy követő50 Az úri. oszk női ruháról Láng, M.: ÖJh. 18, 1915. Beibl. 233 — 6 ; Arch. Ért, 1923 — 26. 17 — 24; ÖJh 32, 1940. 35 — 47. Láng ismételten utalt arra, hogy a vázaképeken keverednek a görög és dél-itáliai helyi elemek, s az ábrázolások csak nagyjából követik híven a valóságot (vö. pl. ÖJh. 32,36). — A „fogazott" szegélyről Trendall: Paestan Pottery 8 —10 és 8,7. jegyz., vö. PBSR 20, i. m. 30. Nemcsak a dél-itáliai,hanem az etruszk vörösalakos vázákon is előfordul (pl. CVA Braunschweig Taf. 44, 1 ; T r e nd a 11, Vasi Vat. tav. 60, a, d, e ; etc.), és — bár a dél-itáliai vázákra jellemző, nyilvánvalóan a vázák megrendelői körében elterjedt viselet — az attikai vázafestészetben is megtalálható. 51 Weege, F.: Jdl 24 (1909) 159 — 60; Láng: ÖJh. 18, i. m. 236; ÖJh 32, id. m. 37—40. 52 Láng, M.: ÖJh 18, id. m. 235. 53 Falfestménven : Jdl 24 (1909) 119 fig. 8 ; vázaképen : Trendall, Vasi Vat. tav. VI. e ; etc. Tipikus a Choephoroi-festőnél : Trendall, Stud. Robinson id. m. 123.
