Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
KÁKOSY LÁSZLÓ: Újabb szolgaszobrok az Egyiptomi Gyűjteményben
valamint a budapesti szobor fejtetejének kiképzése valószínűsítik előbb említett feltevésünk helyességét. Breasted a clevelandi nőalakot a XI. dinasztiára datálja. 5 A budapesti szobrocska körülbelül ezzel egyidős. 3. Csomagot vivő férfialak (6. kép). Haja plasztikusan van kidolgozva. Felső teste és lába barna. Köldöktől térdig érő kötényt visel. Az arc erősen kopott. A két kar, a jobb láb térdtől, a bal bokától hiányzik. (Fa. Magasság : 14,5 cm. Leltári száma : 57.8.E.) A hátukon csomagot vivő férfialakokat ábrázoló szolgaszobrok a VI. dinasztia korától ismeretesek, s a Középbirodalom koráig divatban maradnak. Szobrocskánk egy négy tagból álló bostoni csoport tagjaival mutat rokonságot (5. kép). 6 Míg azonban a bostoni szobrocskáknál világosan megállapítható, hogy zsákot visznek a hátukon, a budapesti darab esetében valami más csomagra kell gondolnunk. A csomag felső részén levő csap és csaplyuk arra mutat, hogy a budapesti férfialak a bostoniakhoz hasonlóan két kezével tartotta terhét. — Az első átmeneti korból származik. 4. Bal lábával előrelépő férfialak (7. kép). Szemei aránytalanul nagyok. A füleket kis kidudorodások jelzik. Feje tetején csaplyuk látható. Köldöktől térden felül érő kötényt visel. Két. karja és mindkét lábfej elülső része hiányzik. A mell, a derék és a hát erősen sérült, s a korhadás jeleit mutatja. (Fa. Magasság : 15,5 cm. Leltári száma : 57.9.E.) A férfialak csonka állapota következtében véleményünk szerint nem állapítható meg, hogy milyen munkáscsoporthoz tartozott. Az említett csaplyuk esetleg arra enged következtetni, hogy a fején vitt valamilyen terhet. A négy kis szobrot rongált állapota sajnos erősen elcsúfítja. Meg kell említenünk azonban, hogy a szolgaszobrok általában minden kedvességük mellett sem nevezhetők szó szoros értelmében vett műalkotásoknak. 7 Jelentőségük abban rejlik, hogy egyrészt az egyszerű egyiptomiak mindennapi életére vetnek fényt, másrészt a vallási képzetek tanulmányozása szempontjából is figyelemreméltó adatokat szolgáltatnak. Annak ellenére, hogy az általuk ábrázolt munkák és jelenetek látszólag a mindennapi élet körében mozognak, az a mozgalmas, eleven világ, melyet olyan közvetlen, naiv bájjal tárnak elénk, teljesen a sírontúli szférához tartozik. A szobrocskák halott uruk számára tevékenykednek, s ahogy a földön húsból, vérből való eleven szolgaszemélyzet dolgozott azok számára, úgy a halál utáni létben is, nekik kellett halott uruk másvilági jólétét biztosítaniuk. Megjelenésük az Óbirodalom arisztokratikus ideológiájának egyik megnyilvánulása. 8 Az előkelő halott a király példájára mindenképpen mentesülni akart a túlvilági munkától. A sírreliefek és a szolgaszobrok nagy népszerűsége és gyors elterjedése arra mutat, hogy a túlvilági munkától való félelem is szerepet játszott az egyiptomi vallásban. Ennek ellenére az Óbirodalom és az első átmeneti kor rendkívül gazdag szepulkrális irodalmában a vártnál sokkal kevesebb olyan szöveget találhatunk, mely ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozna. A szolgaszobrokkal kapcsolatban a problémakörnek csupán nagy vonalakban való felvázolására térhetünk ki. Mint annyi, más kérdésben, a sírontúli munka problémájával kapcsolatosan is ellentétes nézetek éltek egymás mellett az egyiptomi vallásban. A sírképek 5 B r e a s t e d : id. m. p. 63. "Breasted: id. m. pl. 51. 7 Vö. Wolf, W.: Die Kunst Aegyptens. Stuttgart, 1957. p. 184. 8 A praehistorikus szolgaszobrok kérdését most nem érintjük.
