Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

GARAS KLÁRA: Felix Ivo Leicher

eltérő zömökebb, erőteljesebb testalkata, az arcok szélesebb, kerekdedebb modellálása, a szemeknek sajátos. Leichernél mindig ismétlődő, jellegzetes megoldása : nagy, kerek szemek, fölfelé fordított Írisszel, vastag felső szemhéjak, szinte bántóan hangsúlyozott, fényes szemfehérrel. A figurák a képtérhez viszonyítva valamelyest nagyobbak, mint általában Maulbertschnél, jobban kitöltik a felületet, statikusabbak is, nehézkesebbek. A hasonlóság leginkább a részletekben, a típusokban rejlik, egyes alakokat szinte kimásol Maulbertsch képeiből Leicher. A következő évek során Leicher csaknem mindenütt felbukkan, ahol valamely nagyobb munka kapcsán Maulbertschel találkozunk. A bécsi piaristák Maria Treu templomában, miután Maulbertsch megfestette a Mária eljegyzését ábrázoló főoltárképet (1755) és a calasanci Szt. József mellékoltárképet (1757), 1763-ban a Krisztus családját ábrázoló mellékoltárkép kivitelezését Leicherre bízták. 1768-ban ugyanott Leicherrel igazíttatták ki azt a Nepomuki Szt. János képet, melyet néhány évvel korábban Maulbertsch festett a Nepomuki Szt. János Társulat számára.

6 1767-ben, mikor a székesfehérvári karmelita templom kifestésé kapcsán Maubertsch elkészítette a templom két nagy oltárképét (Szt. Anna Máriát oktatja, Szt. József halála), a harmadik oltárkép (Szt. Adalbert Máriával) megfestése ismét Leichernek jutott. Képe sötétebb, fakóbb színskálájával, masszívabb, laposabb formáival észrevehetően különbözik az elevenebb, lendületesebb Maulbertsch festményektől. 1769-ben a Brünn melletti, königsfeldi kartauzi templom számára elolgozott Maulbertsch mellett Leicher ; a főhajó már említett két oltárképét (Szt. Borbála, illetve Szt. Apollonia vértanúságát) festette (Maulbertsch a freskókat s a Nepomuki Szt. János oltárképet). A következő esztendőben, 1770-ben a két festő a komeuburgi ágostonrendieknek dolgozik közösen. Maulbertsch festi a Szt. Odot, Szt. Rókust és Szt. Ágostont ábrázoló három mellékoltárképet (s később a főoltárfreskót), Leicher a negyediket, Szt. Mónikát Szűz Mária előtt. Nem csupán a kép gyengébb kvalitása, a már eddigiekben tárgyalt művekről ismert ólmosabb előadásmódja, ele az egykorú források is tanúsítják, hogy a többitől eltérően, ez az oltárkép nem Maulbertsch, hanem Leicher műve volt.

7 A komeuburgi Szt. Mónika oltárképnek egy valamivel egyszerűbb változata, szinte ismétlése az ágostonrendiek budai templomában maradt fenn, ahol az egykorú hagyomány tanúsága szerint Maulbertsch festette az elpusztult freskókat s minden valószínűség szerint az erősen átfestett Szt. Miklós oltárképet is.

8 A két oltárkép a budai ágostonrendieknek a hetvenes évek elején készülhetett, ekkoriban, mindenesetre 1778-at megelőzően, szállított Leicher két további oltárképet az augusztinusok belovári (Horvátország) templomába.

9 Ugyancsak a hetvenes években (1777 k.) dolgozott Leicher Maulbertschel s annak znaimi tanítványával, Josef Winterhalt érrel, a morvaországi Mühlfraun templomának oltárképein. Leicher festménye a székesfehérvári Szt. Adalbert oltárra emlékeztető megfogalmazásban a Madonna előtt imádkozó Szt. Norbertet ábrázolja. 1777-ben ismét közös vállalkozásban a bécsi Trattnerhof kápolnájának oltárképeit festik, Maulbertsch a Szt. Györgyöt ábrázoló főoltárképet, Leicher Szt. Teréz elragadtatását a mellékoltárra. Sajnos, mindkét festmény (s a harmadik, Hubert Maurer Szt. Tamása) a kápolna profanizálásakor, 6 Grimschitz, B. : Johann Lucas von Ilildebrandts Kirchenbauten. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte VI. Wien, 1929. 244. 7 L u c a, I. de : id. m. 325. 8 Garas K. : Ismeretien Maulbertsch oltárképek Magvaroiszagon. Művészettörténeti Értesítő VI, 1957. 119. 9 Luca, I. de : id. m. IL 325.