Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

MOJZER MIKLÓS: Robert van den Hoecke „Tábori jelenet"-e a Szépművészeti Múzeumban

ROBERT VAN DEN HOECKE „TÁBORI JELENET".

E A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Az a XVII. századi flamand „Tábori jelenet", melyet eddig a szakirodalom a legnevesebb flamand csataképfestőnek, Pieter Sna3^ersnek tulajdonított, nem tőle származik. A nagyméretű kép hátán újabban előkerült felirat szerint festője Robert van den Hoecke (Antwerpen, 1622—1669), aki eddig mint kis képecskék festője volt ismeretes (26. kép).

1 A Szépművészeti Múzeum képe lényegesen új megvilágításba helyezi művészi egyéniségét. Úgy látszik, nagyobb méretű festői feladatokra is sikerrel vállalkozott. Példaképe valószínűleg Pieter Snayers volt, ihletője pedig Lipót Vilmos főherceg hadi népének élete. Míg Snayers inkább a látványos csatajelenetek romantikus tarkasága felé vonzódott, őt inkább a mindennapi katonaélet érdekelte.

2 Ebben otthonosabban mozoghatott az ünnepelt Snayersnél, aki a kortárs Cornelis de Bye tanúsága szerint soha életében nem látott igazi háborút.

3 Hoecke viszont az erődítéseknek császári biztosaként (Contrôleur de la fortification de sa Majesté), tehát hadi mérnökként tevékenykedett. Budapesti képének hátterében sáncrendszereket és példásan épített táborokat rohamozó csapatokat festett, térképszerű, széles sásban, aprólékos módszerességgel ábrázolva a háborút. A kép alsó jobb szélén bemutatotpihenő, mulatozó csoport kisméretű bécsi képeire emlékeztet (28. kép). Színei zöldest barnásak s az egészet bizonyos ezüstös fénnyel festette a művész. Festésmódja kissé darabosabb, rusztikusabb Snayersénél ; a természet mintha kevésbé érdekelné, mint a csendéleti részletek. Bécsben egy önálló éléskamra-csendélete is van 1 Tlii eme — Becker: Alig. Lexikon XVII. Leipzig, 1924. 183-184. — A „Tábori jelenet" (Ltsz. 741. Olaj, vászon; 155x262 cm. Pigler A. : A régi képtár katalógusa. Budapest, 1954. 530, Pieter Snayers), nemrég konzerválásra és restaurálásra került. A régi javítóvászon eltávolítása után az eredeti vászon hátán a felső bal sarokban Hoecke szokásos jelzésmódja vált olvashatóvá : „Robertus van den Hoecke F". (Vö. A. Wurzbach: Niederländisches Künstler-Lexikon I. Wien—

Leipzig, 1906. 694.). 2 Snayers művészelének megítélésében a budapesti kép szinte alapvető szerepet játszott. (R o o s e s, M. : Geschichte der Malerschule Antwerpens. (Übers, v. F. Reber) München, 1881. 410. és Bernt, W. : Die niederländischen Maler des XVII. Jahrhunderts III. München, 1948. 764.) Felmerülhetne még az a lehetőség, hogy a képet ketten festették. Az előtér és háttér hirtelen átmenete mintha megerősítené ezt a feltevést. Döntően ellene szól azonban ennek a kép egységes festésmódja, friss színezése az előtérben és a mögöttes térségben, a sátor előtt mulatózok motívumának és a csendéletnek szoros rokonsága Hoecke más ismert képeivel. A háttér egyébként kissé metszetszerű. Hoecke e műfajban is dolgoz:tt. Több mint húsz — általam sajnos nem látott — karca között két rokon-témájú (B. 14, 16) pihenő katonákat ábrázol. 3 Idézi R o o s e s, M. :id.m. 409. — Bye, C. de: Het Gulden Cabinet van de edele vry Schilder-Const. Antwerpen, 1661. Snayersről p. 220-tól.