Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

GERSZI TERÉZ: Adalékok a prágai rudolfinus-kör német mestereinek művészetéhez

ADALÉKOK A PRÁGAI RU DOLFINUS-KÖR NÉMET M E ST EREI N E K M ŰVÉSZETÉHEZ A rudolfinus-kör német manieristáiról a bécsi művészettörténeti évkönyvekben közzétett tanulmányok óta nem jelent meg monográfia vagy nagyobb összefoglaló cikk.

1 Pedig a manierizmus kérdése az 1920-as évek óta a művészettörténeti szakirodalomban állandóan vitatott, napirenden tartott probléma ; csak a legutóbbi években négy nagy kiállításon mutatták be Londonban, Nürnbergben, Nápolyban és Amsterdamban a manierizmus legkiemelkedőbb emlékeit.

2 Annál kevésbé indokolt, hogy e művészkörrel való foglalkozást annyira elhanyagolták, mivel ezeken a prágai és müncheni udvarban élő mestereken kívül a XVI. század második felében Németországban csak epigonok és provinciális festők működtek. E két központban kialakult magas színvonalú művészet bármennyire is udvarinak, olaszosnak és ezért bizonyos fokig idegennek hat az előző évszázadok művészi hagyományához képest, nem tekinthető ,,idegen testnek" a német művészet történetében, amely ,,sem hazai tradíción nem alapszik, sem nemzeti hagyományt nem képez".

3 Kétségtelen, hogy e festőket sok szál fűzte az olasz és németalföldi művészethez ; de sokszor a mintaképül választott mesterek sem voltak mentesek az idegen művészi befolyástól. A kölcsönhatások ebben a korszakban rendkívül bonyolult módon szövődtek össze, aminek eredménye a megelőző évszázadokénál internacionálisabb művészet kialakulása lett. Bizonyos mértékig a nacionalista művészetszemlélet rovására írható, hogy e két fontos művészi központ német mestereivel aránylag keveset foglalkoztak. Munkásságuk pontosabb körvonalazása, alkotásaik behatóbb elemzése és azokban az idegen hatások szerepének tisztázása még a jövő feladata ; ennek elvégzése után művészetük a nemzeti hagyomány kérdésében is bizonyára más megvilágításba kerül. Sajnos, nem volt alkalmunk a különböző gyűjtemények anyagának tanulmányozására, ezért nem lehetséges, hogy a prágai német manieristák művészetének 1 Haendcke, B. : Josef Hemtz, Hofmaler Kaiser Rudolf IT. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses XV, Wien, 1894. 45. — P e 1

1 z e r, R. A. : Der Hofmaler Hans von Aachen, seine Schule und seine Zeit. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen . . . XXX, Wien, 1912. 59. 2 The art of Mannerism. Arcade Gallery. London, 1950 ; Aufgang der Neuzeit. Deutsche Kunst und Kultur von Dürers Tod bis zum Dreissigjährigen Kriege. 1530 — 1650. Germanisches Nationafmuseum. Nürnberg, 1952; Fontainebleau e la maniera italiana. Napoli, 1952 ; Le triomphe du maniérisme de Michelangelo au Greco. Amsterdam Rijksmuscum, 1955. 3 Baumgart, F. : Zusammenhänge der niederländischen mit der italienischen Malerei in der zweiten Hälfte des XVI. Jahrhunderts. Marburger Jahrbuch für Kunstwissenschaft XIII, Marburg/Lahn, 1944. 194.