Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

DÁVID ANTAL: Egy ékiratos tábla Ur III-ból

EPQZ ENArQNIOE A Szépművészeti Múzeum Görög-Római Gyűjteményének legújabb szerzeménye (5—6. kép)

1 a későhellénisztikus terrakottaszobrászat egyik érdekes problémákat nyújtó alkotása. A 17,5 cm magas, teljesen ép szobrocska előoldala egyetlen negatív formából, lapos hátoldala pedig negatív forma igénybevétele nélkül készült. Az alak fejének felső és hátsó részét a készítő mester mintázófával munkálta meg. A darab alul nyitott, belül üreges, hátoldalán hosszúkás szellőzőnyílás van kivágva. A 3 cm magas, alul és fölül kiugró léctagokkal profilált

2 talapzaton elhelyezkedő szoborcsoport három részből áll. Középen jobb lábára nehezedve álló ruhátlan, szárnyas fiú. Fejét kissé jobbra és lefelé fordítja, bal karját könyökben behajlítva felemeli, úgyhogy összezárt keze a feje mellett helyezkedik el. Bal keze hasonlóan összezárva köldöke alatt testéhez simul. Lapockái tájékáról kinövő szárnya egyharmad részig sima, ezután pedig a hosszú tollakat jelző, párhuzamosan bekarcolt vonalak tagolják. Hajának mintázása kétféle : az arc körüli, negatív formából készült rész középen elválasztott, hrdlámos és vállra hulló fürtökből áll, míg a mintázófával készült felső és hátsó rész elnagyolt gerezeles frizurát mutat.

3 A szárnyas fiútól jobbra magas, lefelé keskenyedő törzsű, ithyphallikus herma áll. Ennek középen elválasztott haját vízszintes, szakállát pedig függőleges bemélyített vonalak tagolják. Alig vehető ki hosszú, lekonyuló bajusza. A herma vállrészére elől az archaisztikus hermáknál szokásos

1 hosszú hajfürtök hullanak, amelyeknek mintázása azonban inkább szalagokra emlékeztet. A fiú felemelt bal karja a herma fejét érinti. Balra a fiú combjának közepéig érő karcsú amphora áll a talapzaton. Az edényt vállrésze alatt és nyakának felső harmadában bemélyített körbefutó vonalak tagolják, fülei a válltól a szájperemig nyúlnak. Az egész szobrocskát fehér alapszín vonja be, amely csak a kiemelkedő részeknél kopott le, túlnyomórészt azonban sárgás föleipát-lerakódás fedi. A fehér alapozáson néhány helyen még felfedezhetők a színezés nyomai. Ezek szerint az amphora kék,

5 a szárny rózsaszínű volt. A fiú teste az alapnak megfelelő fehér színű lehetett. A budapesti szobrocskának méretben és formában teljesen megegyező párdarabját őrzi a müncheni Museum für Antike Kleinkunst.

6 Ez az azonos negatív 1 Ltsz. 58.21.A. Az eladó állítása szerint Kisázsiából származik. Téglaszínű agyag. - A bázis keskeny oldalain a profilvonalak mintázófával vannak bekarcolva. 3 A gerezdes frizura továbbélése a késöhellénisztikus terrakottaszobrászatban : Kleiner, G. : Tanagrafiguren. (1942) 246. 4

Lullies, R. : Die Typen der griechischen Herme. (1931) 47, passim. 5 A kék szín bronzot kívánt jelezni. «Wolters, P.: Münch. Jahrbuch. 1910, 142, 9. sz. 8. kép; Studniczka, Fr. : Artemis und Iphigenie. Abb.. Sachs. Ak. Phil.daist. Kl. 37. (1926) 69, 2. jegyz. 56. kép ; L u 11 i e s, R. : id. m. 22, 106. sz. ; P i c a r d, Ch. : Karthago. 3 (1952) 88, 3. kép.