Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
P. A.: A régi rajzgyűjtemény legszebb lapjainak színes reprodukciói
A RÉGI RAJZGYŰJTEMÉNY LEGSZEBB LAPJAINAK SZÍNES REPRODUKCIÓI A múlt század végén indította meg Schönbrunner és Meder a „Handzeichnungen alter Meister aus der Albertina und anderen Sammlungen" című publikációt, s azóta a régi rajzokkal bíró legtöbb nagy külföldi közgyűjtemény, de egyes magángyűjtemények is arra törekedtek, hogy ilyennemű kincseik legjava minél hívebb ,,fakszimilé"-kben váljék közismertté. A nyomdai sokszorosító technika új és újabb vívmányainak felhasználásával előállított, többnyire igen nagyméretű, mappaszerű és ennek megfelelően költséges, folytatólagos kiadványok szinte versengve láttak napvüágot Német-, Angol-, Olasz- és Spanyolországban. A Szépművészeti Múzeumnak kitűnő régi rajzai közül egyeseket a fentemlített Albertina-publikáció közölt. Bár e vállalkozásnak igen nagy érdemei, vannak a régi rajzok kutatásával kapcsolatban, a minket illető szemelvényekről, sajnos, meg kell állapítani, hogy csak ötletszerűen kiragadottak voltak : számuk nem adott kellő fogalmat Grafikai Osztályunk gazdagságáról, minőségük tekintetében pedig e reprodukciók meglehetősen alacsony színvonalon állottak. Mindenképpen sürgető feladat volt tehát a budapesti régi rajzok legkiválóbbjairól táblás ,,fakszimile"-kiadvány megjelentetése ; a külföldi ilyennemű vállalkozások keletkezéséhez viszonyítva több mint félévszázados késést kellett pótolni. Erre a feladatra vállalkozott a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, midőn a Corvina Idegennyelvű Kiadóvállalattal együttműködve offset-nyomással készült 109 táblát tartalmazó kötetben régi rajzaink legjavának színes reprodukcióját, túlnyomórészt eredeti méretben közrebocsátotta. 1 Nem alaptalan ugyan az a vélemény, hogy még a legfejlettebb eljárásokkal és legtöbb gonddal készült színes reprodukciók is több-kevesebb árnyalati különbséggel, torzítással közvetítenek — eredetinek és ún. hasonmásának közvetlen szembesítése, aprólékos Összevetése csaknem mindig ezt az álláspontot igazolja —, s hogy ezért megbízhatóbb a színtelen, illetve egyszínű reprodukció, amely már eleve őszintén bevallja állandó hiánytótelét és nem hagy kétségben a megmásítás mértékének tekintetében, úgy látszik azonban, hogy minden képzőművészeti kiadó kénytelen bizonyos uralkodó ízlésáramlatokhoz igazodni, még ha azok ellen komoly érvek hozhatók is fel, s például tudományos szempontból nem mindenben igazolhatók. Annak fenntartásával tehát, hogy műtárgyak színes reprodukcióit mindenkor kellő óvatossággal kell fogadni, örömmel elismerjük, hogy legbecsesebb régi rajzainknak szóbanlevő publikációja valóban a kor legjobb színvonalán áll. A rendkívüli ízléssel kiállított kötet külföldi könyvsikere is azt bizonyítja, hogy a magyar nyomdatechnika méltán büszke erre a teljesítményére. 1 Vayer Lajos: A rajzművészet mesterei, a Szépművészeti Múzeum régi külföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjai, 1957.
