Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra

amely ugyan, mint általános kompozicionális alaptörvény, csak a III. század folyamán terjedt el,

29 de amely már itt, a II. sz. elején is az istenségnek a hívővel való majesztétikus szembesítését célozta. Míg a hellenisztikus kultuszkép az istenséget mint tevékeny, saját életét élő alakot mutatta be, addig a római szobor tisztára a reprezentáció célját szolgálva, a hívő és az isten ünnepélyes kapcsolatának érzékeltetésére helyezte a hangsúlyt. A hajviselet alakulása mögött ugyancsak mélyebb okok rejlenek. Míg a Ptolemaiosok istenképe, — annak ellenére, hogy az alvilág urának, Osiris-Apisnak hellénizált formája volt —, mint fényteli és sugárzó isten-király jelent meg hívei előtt, addig a római Sarapis képében az önmagában nyugvó, a túlvilág misztériumát megtestesítő istenfogalom jut kifejezésre, helyt adva annak a széles körben uralkodó felfogásnak, amely Sarapisban elsősorban a megváltó istent látta.

30 Ugyanennek az eszmének a szolgálatában állt a chiton kivágásának megszűkítése, az isten testének most már szó szerint teljes beburkolása.

31 Ha aKerberoskép átalakítására vonatkozó nézetünk helyesnek bizonyul, akkor a szörnyeteg testére csavarodó kígyóban sem pusztán a rémítő jelleg fokozását kell látnunk, hanem sokkal inkább szimbólumot : a kígyó egyrészt az Aión-képekről

32 jólismert és valószínűleg onnan kölcsönzött örökkévalóság-motívumot, másrészt Sarapis gyógyítójósoló hatalmát

33 jelezte. Látható tehát, hogy a rómaikori változtatások, bármily jelentéktelennek tűnjenek is a Sarapis kép fő vonásaihoz képest, az isten felfogásában végbement igen lényeges synkretisztikus irányú változásokat tükröznek. A tartalmi változások nem új formanyelven, hanem a római művészetre jellemző eklektikus-kombinatív módszerrel jutottak kifejezésre. Hogy ezt a módszert közelebbről is meghatározhassuk, fel kell tenni a kérdést, miben állt voltaképpen a római mesterek feladata? A rómaikori Sarapis-kép leírásaiból jól tudjuk, hogy a szobor, -— amelynek monumentalitása egyébként is előírta a vegyes anyagokból való felépítést —, több különböző színes anyagból készült.

34 Az alexandriai szobrászat technikájára vonatkozó megállapítások

35 közelhozzák annak feltevését, 29 Bud de, L.: Die Entstehung des antiken Represäntationsbildes. (1957). 30 A homlokba hulló hajfürtök általánosan elfogadott chthónikus magyarázata mellett feltehető egv más, eddig nem említett magyarázat is, amelynek részletesebb kifejtésére ezen a helyen nem tudunk kitérni. A csapzottan homlokba hulló haj a hellenisztikus, de különösen a római császárkori művészetben a vízi istenségek jellemző attribútuma volt. Lehetséges, hogy Sarapis is innen kapta ezt a vonását a II. sz. elején. Ha ez így van, akkor a rómaikori Sarapis-kép egyesíti mindazokat az attribútumokat, amelyek az isten egyetemes, a földre (kalathos), az alvilágra (Kerberos) és a tengerre (haj) kiterjedő uralmát jelzik. Ehhez járult később a solaris attribútum, mint például a vatikáni Sarapis-büszt sugárkoronája. 31 Ez Lippolddal szemben is (Sarapis und Bryaxis 116 kk.) nyilvánvalóan az isten alvilág-fölötti uralmának kifejezője. 32 Az Ai ón-kép kialakulásának helyét a kutatás Alexandriában keresi. H a r t k e, W.: Über Jahrespunkte und Feste. (1956) 35 kk.; C u m o n t, F.; Une représentation du dieu alexandrin du temps. (C.R.Ac, d. Inscr. et Belles Lettres. 1928. 274 kk.) ; V e r m aseren, M. J.: Corpus inscriptionum et monumentorum Mithriacae. (1956) 84, etc. 33 Sarapisnak erről a vonásáról lásd pl. B r a d y, Th. A.: The Reception of the Egyptian Cults by the Greeks. (1935) 12. 34 A szobor anyagának és színezésének kérdéséről legbővebben : Brady, Th. A.: Harvard Studies in Classical Philology. 51 (1940) 61 kk. V. Ö,: Sieveking, J.: Text z. Br. Br. 605. S. 4.; K e n t H i 11, D.: Hesperia 15 (1946) 66. A d r i a n i, A.: Aha ricerca di Briasside. (1948) 458. Az a körülmény, hogy a kultusz-szobrot leromboló keresztények azt könnyű szerrel darabokra törték és széthurcolták (Rufin., hist. eccl. XI, 23) arra vall, hogy az alkotás a chryselephantin-technikához hasonló módon, tehát belső favázra helyezett különböző anyagokból készült. 35 L i p p o 1 d, G.: Die griechische Plastik. (1950) 310 ; Bieber, M.: Sculpt. Hell. Age. (1955) 90.