Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra
Az arc szelíd nyugalma már a szenvtelenség határát súrolja, a hajfürtök szabályos, lapos hullámokban nyúlnak lefelé, a fej mozdulatlanságát teljes nyugalommá merevítve. A hosszú, a fej tetejétől a vállig leomló fürtök merőben különböznek a hellenisztikus alkotás rövidebb és élénk mozgású tincseitől. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a kanonikus Sarapis-szobrokra jellemző nehézkes redőkezelés, amely a simán hagyott nagy felületek között szinte ornamentális merevségű és kemény plasztikájú ráncokat alkalmaz, szintén idegen lehetett a hellenisztikus alkotástól. Valamivel pontosabban állapíthatók meg az ikonográfiái részletkülönbségek. Ilyen mindenekelőtt a homlok feletti hajfürtök már többször említett eltérése. A rómaikori szobor alkotói megszűkltették a chiton kivágását (6. kép), amely a hellenisztikus kultuszképen található szögletes forma helyett, itt csaknem a nyak tövéig érő kerek záródást mutat. Szegélyének sima vonalát csak a mell közepén lefutó jellegzetes ránc töri meg. Nem lehet határozottan állást foglalni a kalathos formáját illetően. Ha az általunk összeállított ábrázolások többségének hitelt adhatunk, úgy valószínű, hogy a hellenisztikus szobor kalathosa alacsonyabb volt, mint a rómaié, s a rajta levő levél-dísz sűrűbben, koszorú-szerűen borította be, a rómaikori szobor kalathosának merev szimmetriával elrendezett 3, ill. 4 babérágával ellentétben. Csak feltevés formájában mutathatunk rá az isten legfontosabb attribútumának, a Kerberosnak hellenisztikus és rómaikori ábrázolása közötti különbségre. Ha helyénvaló Fr. Matz megállapítása a memphisi Sarapieion görög szobrainak datálására vonatkozólag, 26 — és ez a datálás mindenesetre meggyőzőbb, mint Picard túlságosan korai, I. Ptolemaios idejére való keltezése 27 — akkor kronológiai szempontból igen fontos ikonográfiái adat áll rendelkezésünkre. A memphisi dromos szobrai között található Kerberos 28 ugyanis, bár valószínűleg „oroszlán-farkaskutya" fejű volt, mint a kanonikus Sarapis-kép Kerberosa, egy ponton lényegesen különbözik ettől : nincs meg rajta az állat teste köré fonódó kígyó, hanem csak farka végződik kígyó-fejben. Minthogy egyelőre nem ismerünk olyan hellenisztikus Kerberos-ábrázolást, amelyen a test köré csavarodó kígyó világosan fel lenne tüntetve (lásd a jegyzék 18. sz. darabját), joggal feltehetjük, hogy a memphisi Kerberos — amely időben az alexandriai kultusz-szobor után készült —, ennek ikonográfiái szkémáját követte, tehát az alexandriai kultuszkép Kerberosának testét sem fonta körül a kanonikus típusra jellemző kígyó. A fentiek alapján képet alkothatunk a rómaikori Sarapis-szobor létrejöttének mikéntjéről. Amikor az új templom számára szükségessé vált egy új kultusz-szobor készítése, a rómaikori mesterek a hellenisztikus alkotást vették alapul, azt utánozták, anélkül azonban, hogy annak eredeti művészi koncepcióját megértették, illetve átvitték volna az új alkotásba. A stiláris változtatások azonban nemcsak a rómaikori mesterek kisebb tehetségével magyarázhatók. Ez a magyarázat véleményünk szerint elégtelen. A rómaikori mesterek készen kapták ugyan a mintát, azonban akkor, amikor újra kellett alkotniok azt, szándékkal vagy mintegy ösztönösen, de mindenesetre az istenre vonatkozó korukbeli felfogás értelmében alakították át. Végeredményben ez magyarázza a fej és a felsőtest merev szemközti nézetét is, 25 Alexandria 3916. Amelung: id. m. 189, No. 1, Pl. XIV ; B r e c c i a : Alexandrea. 112, 214 ; L i p p o 1 d : Sarapis und Bryaxis. 116; Amelung: Ausonia. III (1908) 121, Fig. 20. 26 Id. h. 91: valamivel 176 előtt, Ptolemaios Philometor alatt. Lippold, G.: Die griechische Plastik. (1950) 345 : IV. Ptolemaios. 27 L a u e r —P i c a r d : id. m. 30 kk., passim. 28 L a u e r —Picard: id. m. pl. 24.
