Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
TAKÁCS MARIANNE : Bernardo Strozzi festményei a Szépművészeti Múzeumban
jesen elhibázott. Aki mindkét képet alaposan tanulmányozta, annak inkább a különbözőségek, mint a hasonlóság tűnik fel. Éppen a Drezdai Képtár újrafelállítása adta az impulzust számomra is, hogy az eddig Domenico Fettinek tulajdonított festményt a gyűjtemény egyik kimagasló darabjával, Bernardo Strozzi „Csellózó nő" című festményével való összevetés alapján a genovai mestertől származtassam. Bernardo Strozzi stílussajátosságai, bár nem szembetűnőek festményünkön, de alapos vizsgálódás fellelhet hasonlóságokat más képeivel. A sötét, semleges háttér a mester genovai idejéből való örökség, melyet életének utolsó tizedében is igen sűrűn alkalmazott. Ebből a sötét háttérből ragyognak ki a velencei korszak tüzes színei. A csendéietszerú részletek nagy kedvelője itt, ebben a képében is a festménynek csaknem felerészét elfoglaló mintázott aranybrokát terítő megfestésében, a suhogó fehér ingváll, a csipkósszólű kendő ábrázolásában látható örömét lelte. Ugyanakkor a rajzos, határozottabban elhatárolt kontúrú kompozíció Strozzi ún. toszkán hatást mutató festményeire emlékeztet. 24 A brokátterítőhöz eléggé közeli analógiának tűnik a budapesti „Adógaras" Krisztusának vállán és derekán átvetett aranyszínű köpeny, a milánói Bonomi-gyújtemény „Három párka" című képén a guzsalyos öregasszony mellkendője, a genovai „Szent Cecilia és két szent mártírnő"-n a szent mintás brokátruhája, Európa köntöse a poznani „Európa elrablása" című képen, valamint a Seattle-i Múzeum „Hágár ós az angyal" festményének ragyogó brokátkelméje. 23 Az aranyszín különböző árnyalataiban ragyogó brokát megfestéséhez Bernardo Strozzi számára talán Paolo Veronesenek a velencei Accademia Képtárában őrzött „Szent Katalin eljegyzése" című festményén alkalmazott mintás kelme adta a közvetlen ösztönzést. Az alvó kezében tartott finom, fehér csipkésszélű selyemkendőt teljes egészében megleljük Bernardo Strozzinak egy berlini magángyűjteményben őrzött arcképén, mely a költő Giulio Strozzit ábrázolja. 26 Az 1635-ben készült berlini kép a mi alvónkhoz hasonló kéztartással csipkésszélű kendőt fog lazán a kezében. A berlini arcképen az ábrázolt négy ujját mutatja a festő, a felgyűrűzött kisujjal, míg a mi festményünkön a mutatóujját lágyan a kendőbe csavarta. A legfőbb egyezés képünk és a drezdai „Csellózó nő" között Strozzinak az a sajátossága, hogy mintaképének. Veronesenek nyomában baladva, szereti aszszonyainak világos vörösesbarna haját gyöngyök, virágok, színes tollak 27 és szalagok virtuóz fonadékával díszíteni. A drezdai „Csellózó nő" hajába is a gyöngyszürkék és halványrózsaszínek, tompafehérek és puha aranysárgák olyan könnyedén odavetett csokra van, kissé a hajba süllyesztve, mint a mi leányunk világos vörösbarna hajában. Hasonló fejókeket alkalmaz Strozzi a poznani „Európa elrablása" két figuráján is, egy álló nőalakon a sampierdarenai Palazzo Carpanetto egyik freskóján, a genovai Palazzo Bianco „Szent Cecilia" képén a két mártírnő fejét övező virágkoszorúban és másutt is. Képünk minden bizonnyal modell után készült arckép, ha inkább a genremotívum kerül is előtérbe azon. Ennek ellenére az arc, bár félig a kezek mögé 24 Erről a képről is elmondhatjuk Luisa Moríari megállapítását : a velencei felszín alatt toszkán alap nyugszik, id. m. 13. Matteucci, A.M.: id. m. Emporium. 1956. Fig. 6. 26 Közölve : Cicerone. I. 1909. 288. 27 Vö. a budapesti Dávid gazdag hlásrózsaszín tolldíszével, a bécsi gitározó férfi háromszínű, kecsesen hajló tollaival, a Van Beuningen-gyűjtemény Dávidjának tollas fövegével, a bolognai és moszkvai Vanitas öregasszonyának gyöngyös, tollas hajékével, a moszkvai öreg muzsikus lenge tollainak virtuóz hajladozásával.
