Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
FENYŐ IVÁN: Francesco Maffei ismeretlen festményei
képtárban. A másolat korábban Francesco Guardi neve alatt szerepelt és Alberto Riccoboni tulajdonította Maffeinek. 1G Ennek az érdekes és komoly megfontolást érdemlő attribuciónak edclig nem találtuk sem negatív, sem pozitív visszhangját a Maffei irodalomban. Pedig ez a kép esetleg tanúságot tehet arról, hogy Maffei már kora ifjúságában megismerkedett Velence művészetével s nemcsak Sante Peranda halálának évében, 1638-ban, amikor Ridolfi és Boschini szerint befejezte Peranda műveit Velencében az Incurabili és Tolentini templomokban. Ismerünk továbbá egy korai „Ecce Homo", illetve „Krisztus Pilátus előtt" ábrázolást velencei magángyűjteményben. 17 A festmény stílusa oldottabb a budapestinél, s a megszokottabb, közismertebb Maffei-stílus. A fény és árnyék kezelése, a tintoretteszk Krisztusalak, továbbá a ruharedők festési módja emlékeztet leginkább a budapesti képre. 18 Vajon nem ennek a korai stílusnak teiméke-e a vicenzai múzeum „Menekülés Egyiptomba" című festménye ? 19 S. Bizzotto -— vonakodva ugyan — de szintén felteszi a kérdést, hogy ez a Bassanok művészetét idéző festmény nem tartozik-e a mester kialakuló korszakához. — További festmény, amelyet Bizzotto bizonyos rezerváltsággal szemlél, a rusztikus Bassano-hangulatot árasztó ,,Pásztorok imádása" Arcugnanoban. 20 Mi azt hisszük, hogy a camerinoi (ezt a képet Ivanoff a Maffei-kiállítás katalógusában nem szerepelteti és ezáltal a kétséges művek közé sorolja) és a carpenedoloi „Nativitaktól" való stíluseltérése magyarázata az, hogy az arcignanoi festmény is az egészen fiatal Maffei munkája. Maffei művészi pályafutásának kezdete, mint már említettük, igen nehéz kronológiai problémákat vet fel. A Maganza után festett Ecce Homo, de még sokkal inkább a valamivel később alkotott budapesti azonos ábrázolás, fontos kiindulási pontok a "Maffei-preistoria" rekonstrukciójánál. A korai képeken Maffei hű tanítványa volt mesterének, Alessandro Maganza-nak, de már kezdetben a „maganzismo" tintorettoi elemei voltak előtérben. Az említett festmények 1620 után keletkezhettek, tehát néhány évvel korábbiak, mint „Szent Miklóst az angyallal" ábrázoló jelzett festmény a vicenzai Oratorio di S. Nicola-ból, amely 1626-os évszámával nagyon fontos pillére a korai Maffei-kronológia vizsgálatának.1 A vicenzai Museo Civico szép „S. Vincenzo" ábrázolása jelenti a hidat, amely a legkorábbi képek stílusát ezzel a „Szent Miklós" képpel összeköti. Boschini még a XVII. században Maganzanak tulajdonította és csak három év előtt Franco 16 Riccoboni. A: Un Maffei ignorato al Museo Correr. Emporium, 1954, március, 99 — 103. 17 „Pittura Veneta, Prima Mostra d'Arte Antica delle Raccolte private Veneziane" című, 1947. évi velencei kiállítás katalógusában szerepel, amelyet Alberto Riccoboni állított össze. Katalógus szám 57, 55. kép. 18 W. Arslan szerint Maffei fiatalkori műve lehet a padovai S. Pietroban levő, kérdőjelesen Andiea Vicentinonak tulajdonított festmény, amely Szent Lőrinc vértanúságát ábrázolja. Lásd : Inventario degli Oggetti d'Arte d'Italia, VII. Provincia di Padova, 1936, szerkesztette W. Arslan, 149. — A festmény tényleg bizonyos hasonlóságot mutat Maffeinek a vicenzai S. Pietroban levő „Nativitá"-jávai (Ivanoff, X. : Catalogo . . . 1956. 4. sz. 21.). Ha Arslan feltevése helyes, a padovai kép is példája a Maganza hatása alatt festett éjjeli vüágítású korai Maffei képeknek. 19 I v a n o f f : id. m. VI. kép. 20 Ivanoff : id. m. XXXIV-XXXV. kép. 21 Ivanoff: Appunti su FrancescoMaffei. Rivista d'Arte, 1936. 399. Reprodukcióját lásd ugyanennek a szerzőnek Maffei könyvében, III. kép.
