Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy későkorinthosi mester

a korszaknak ismert vonása.

10 A budapesti vázán és a fentebb szorosabban hozzá kapcsolt darabokon ez fokozottabban érvényesül, mint az ugyanettől a kéztől származó többi darabon, így a sorozatban későbbiek azoknál, s a későkorinthosi I. korszaknak, a VI. század második negyedének talán már a vége felé készülhettek. A korszak a korinthosi kerámia hanyatlásának időszaka. A nagy versenytárs, Athén eltanulta Korinthostól a feketealakos vázafestés sok vívmányát, de most már tanítóvá vált, ha egyelőre nem is egyoldalúan.

11 A későkorinthosi kerámiában az attikaihoz igazodó, azzal versenyrekelő emberalakos nagy vázák mellett még tömegesen készülnek az egyre inkább puszta mesterségbeli rutinná vált korábbi vázadíszítési móddal festett darabok. Hiába idézik fel vázáikon a konzervatív, újat hozni képtelen mesterek szüntelenül az orientalizáló korszak állatainak és keverékalakjainak világát. Az attikai festők ezeket is új élettel töltik meg, vázáikon új értelmet kapnak, új összefüggésekben válnak vonzóbbakká.

12 Es hogyan tudnának a középkorinthosi „súlyos" stílus késői folytatói, akik közé a müncheni szirén mestere is tartozik, az edény görbületét hatalmas foltokban fedő, szinte a díszítendő felülettel egy, önmagukban áttekinthetetlen alakjaikkal versenyre kelni azzal az athéni vázafestészettel, amelyben éppen ekkortájt éri el addig nem látott tökéletességét egy egészen más felfogása a vázadíszítésnek, az, amely a képet, mint önmagában figyelmet érdemlő zárt egységet, szinte kiemeli a vázafelület egészéből.

13 Nem ismerjük pontosan a két nagy versenytárs összecsapásának történeti hátterét. A korinthosi tyrannis bukásának időpontja a hagyományban bizonytalan, de mindenesetre erre a korszakra esett, s ugyanekkor került Athénben Peisistratos uralomra. A vázafestészet egymagában megtévesztő képet adhat a küzdelem lefolyásáról,

14 de a budapesti aryballos mesterének és társainak vázái az egykorú athéniek közül a velük egy színvonalon állókkal összehasonlítva művészettörténeti érdekességükön túlmenően is sokat megértetnek abból, ami ekkor meghalt, illetve kivirágzott, a nagyobb feladatokat megoldó mestereket már ekkor is a jelentéktelen vázadíszítőktől megkülönböztető Korinthosban

15 és a még egy Exekiast is a többiekkel egyforma kézműves-számba vevő Athénben. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY » 10 Benson: id. m. 80. 11 Az attikai és korinthosi vázafestészet kölesönhatásána hatalmas irodalmából : Payne: id. m. 114 s köv. passim, 190—204 ; L a n g 1 o t z, E. : Gnomon 10 (1934) 423 ; S m i t h, H. R. W. : The Hearst Hydria. An Attic Footnote to Corinthian History (Berkeley—Los Angeles, 1944) bő irodalommal; Rumpf, A.: Malerei u. Zeichnung (Hdb. d. Arch. IV. 1, München 1953)31 s köv. Mindenesetre a korinthosiak kezdeményező szerepét a feketealakos vázafestészet kialakításában, főleg J. M. Cook tanulmánya óta (BSA 35, 1934 — 35, 169 s köv.) már kevésbé egyoldalúan értékeljük, mint. azelőtt, bár a kezdeményező érdemét aligha lehet elvitatni tőlük. Vö. még K ü b 1 e r, K. : Altat tische Malerei (Tübingen, 1950) 12 — 15 és főleg B e a z 1 e y, J. D. : The Development of Attic Black-Figure (Berkeley—

Los Angeles 1951) 1—49 passim. 12 Találóan most Benson: id. m. 96 — 7. 13 L. főleg Schweitzer, B. : Jdl 44 (1929) 104 s kv. és most E. H o m a n n — Wedeking, Stud. Robinson 2 (Saint Louis, 1953) 30—38. 14 Ebben egyet kell érteni P. Devambe z-vel (CRAI 1950. 27 — 31) még akkor is, ha végső következtetéseiben nem tudjuk követni. 15 Benson: id. m. 94. 7* 99