Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

ESZLÁRY ÉVA: Meinrad Guggenbichler Vizitációjának Mária-szobra

MEINRAD GUGGENBICHLER VIZITÁCIÓJÁNAK MÁRIA-SZOBRA 1955-ben vétel útján került múzeumunk Régi Külföldi Szoborgyűjteményébe egy nőalakot ábrázoló színes barokk faszobor (22. kép).

1 A 128 cm magas szobor fenyőfából készült. Az enyhén meghajló és bal lábával előrelépő alak testsúlyát a jobb láb hordja. Eejét mintegy köszöntésre meghajtja, oldalra lendülő bal karjával is üdvözlő gesztust látszik tenni. Jobb karját kissé maga felé hajlítja. A fiatal női arcon az üdvözlő gesztushoz illő mosoly láthatóvá teszi piros ajkai közt fehér fogait. Homloka egyenes, orra kissé hegyes, keskenyen megvont barna szemöldökívei alatt félig lesütött barna szemek. Az egyébként ovális arcot csak a hangsúlyozott arccsontok teszik szélesebbé, álla határozottan megformált, de nem erőteljes. Eletszínű, enyhén piros arcát lemezaranyozású fátyol keretezi, mely haját teljesen, füleit pedig félig fedi. A kívül aranyozott, belül ezüstözött fátyol mozgalmas hullámokban omlik alá. Betakarja a vállakat, jobb szárnya a karon átvetődve aránylag nyugodtan csüng le, míg a bal kar mögött elhúzódó szárnyát mintha heves szélroham vetné át nyugtalan fodrokban az egész bal lábszárra. A nőalak zöld ruhájának derék fölött megkötött öve szinte teljesen eltűnik a szövet apró, sokszorosan megtört, élesszélű redőinek játékában. Nyakát körítő fehér kendőjének egyre tágabb körökben húzódó, helyenként meg-megtörő, hosszirányú ráncai dekoratív gallérként díszítik az egyszerű ruhát. A ruha ujjait apró, mély, keresztirányú gyűrődések élénkítik. A csukló fölött felhajtott, aranyozott szegélyű ruhaujjakból finoman nyúlnak ki a párnás kezek, melyeknek egyes részletei, az izmok közötti bemélyedések és a körmök, különös gonddal vannak megfaragva. A lábakon levő hegyesorrú, aránylag nagy cipőket a ruha aranyozott szegélyének legyezőszerűen szótterülő ráncai félig elfedik. A hátoldal erősen üreges, ezáltal a szobor vékony falú. Méreteihez képest hihetetlenül könnyű. Faragása egy darab fából történt a jobb kar, a két oldalsó fátyolszárny s a bal lábfej egy részének kivételével. A kezek önállóan illeszkednek a ruhauj jakba. A színezés nagyrészt eredeti. A fátyol aranyozása ép, belsejének ezüstözése helyenként megkopott. Az erősen megkopott festésű zöld ruhán a számos helyen előpirosló bolus fölött három réteget különböztethetünk meg : az eredeti ezüstözés nyomait, a vele egykorú zöld lazúrozást s ezen egy szürkészöld későbbi átfestést. A nyakbavetett fátyol fehér színe is későbbi átfestés. Alatta vajszínű régi fedőfesték ezüst alapozás nélkül.

2 1 Leltári szám : 56/1— S. 2 A szobor festését Németh Kálmán, a Szépművészeti Múzeum szobrász restaurátora volt szíves megvizsgálni.