Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
GERSZI TERÉZ: Két svájci rajz a XVII. századból
pedig a már fentebb említett, 1931-ben rendezett kiállításon ismeretlen svájci mester XVI. századvégi munkájaként állította ki. 16 A rajz ótestamentumi jelenetet ábrázol ; dombos tájra nyíló reneszánsz oszlopcsarnokban Sámuel felkeni Dávidot (20. kép). A lap alsó részéből hiányzik egy darab, nem valószínű ugyanis, hogy Dávid alakjából a rajzoló csak a fejet akarta volna megörökíteni, amely ilyenformán kissé értelmetlenül hat a rajz alsó szegélyén a középen. A térdelő fiú fejére a tőle jobbra álló, kissé előre hajló Sámuel önt olajat, mögötte edényt tartó szolga áll figyelmes várakozással. A jelenetet szemlélő többi alak egy-egy oszlop mellett szimmetrikusan, a kompozíció két oldalán helyezkedik el. A jobboldali oszlop be nem fejezett rajzán az oszlop mellett álló két férfi alakjának kiegészítő rajza későbbi kéz munkája. Az architektúra és a fölötte levő, az ábrázolásra vonatkozó szöveget keretező kartusnak jobb oldala befejezetlen, csak a kontúrok vannak meghúzva. (Az üvegfestmény kivitelezéséhez nem volt szükséges a baloldali architektonikus megoldásnak pontos, tükörképes rajzát a másik oldalon elkészíteni.) A kompozíció középterében domboldalon ülő, lantpengető ifjú látható, körülötte legelésző birkák, a háttérben hegyek tövében épült város látképe. Nemcsak a rajz stílusjegyei, hanem a papír vízjele is svájci származásra utal. 17 A XVI. század második felétől a zürichi Murer család mellett a Nüschelerek műhelyéből kerültek ki a legjelentősebb üvegfestmények. A Murerek kihalta után a XVII. század végéig a Nuseheler család műhelyében készült alkotások emelkednek ki leginkább a svájci üvegablakfestészet átlagtermékei közül. A Szépművészeti Múzeumban a Nüschelerek második generációjához tartozó Hans Jacobnak (műk. 1612—1654) ugyancsak a Delhaes-hagyatékban két rajza, egy szignált üvegablakterve és egy jelzés nélküli, az előbbivel egyező technikájú, lavírozott biszter tollrajza található. 18 A Dávid felkenését ábrázoló, eddig ismeretlen mester művének tartott rajz legközelebbi analógiái a két budapesti kompozícióban fedezhetők fel (19, 21. kép). Az alakok arányai, a fejtípusok, az arcok részletformái, a lavírozás módja és a vonások jellege teljesen azonos mindhárom rajzon. Ha figyelembe vesszük még a három rajzon található írás azonosságát, semmi kétség nem marad a kompozíció mesterét illetőleg. Nehezebb a rajz keletkezési idejének, Nuseheler oeuvre-jében való elhelyezésének megállapítása, tekintettel arra, hogy a mesternek csak igen kevés rajza ismeretes és ezeknek is csak kis töredéke publikált. Legbiztosabb kiindulópont ,,A zsidók átkelését" ábrázoló budapesti rajz, amely egy 1640-es évszámmal jelzett üvegablakhoz készült. Mivel az új Nüscheler-rajz stilárisan ehhez az 1640 körül készült kompozícióhoz igen szorosan kapcsolódik, feltehető, hogy ez idő tájt vagy legalább is a művész fejlődésének ugyanebben a periódusában készült. GERSZI TERÉZ 16 Hoffmann Edith: Német rajzok 1400—1650. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. A Grafikai Osztály LXII. kiállítása. Bp., 1931. 198. sz. 17 Briquet, C. M. : Les Filigranes. Dictioimaire historique des marques du papier. Genev, 1907. IV. 15. 950 Briessen, 1599. Var, simil : Schaffhouse, 1614. 18 Ltsz. 463. Hans Jacob Nuseheler : A zsidók átkelése a Vörös tengeren. Jelzett. 183x 148 mm. Biszterrel lavírozott tollra jz. Delhaes I. hagyatékából. Hoffmann, E. : id. m. 148. 8. 11-12. kép. Ltsz. 464. H. J. Nuseheler : A remény. Biszterrel lavírozott tollra jz. 183 x 148 mm. Delhaes I. hagyatékából.
