Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
CZOBOR ÁGNES: Caravaggio „Krisztus elfogatása" képe
kép kvalitása — amennyire a reprodukció alapján megállapítható —• jóval felülmúlja a firenzei és a berlini kópiát. Hogy ez az odesszai példány esetleg maga az elveszett Caravaggio kép lenne, mint ezt a képet publikáló Malickaja kérdőjelesen feltételezi, minthogy a képet magát nem ismerjük, nem tudjuk megállapítani. A budapesti Szépművészeti Múzeum letéti anyagában Caravaggio Krisztus elfogatásának egy újabb másolatát találtuk (1. kép; 119.5x167 cm). Ez az újonnan előkerült másolat sokkal közelebb áll a firenzei és az odesszai kópiához és Bellori leírásához, mint a berlini. Krisztus ugyanúgy elöl kulcsolja össze a kezét, mint az odesszain és a firenzein, valamennyi alak rajta van a képen (a berlinin hiányzik a jobbszélső férfi) és végre értelmet kap a Júdás vállán nyugvó kéz is : az előtérben álló, kinyújtott karú páncélos mögött álló, ugyancsak sisakot viselő katona, Júdás háta mögött, két kezével megragadja a menekülő fiú köpenyét. E két kézből a firenzei másolaton csak az egyik látszik. A berlini kép másolója valószínűleg másolat Titán készíthette képét, így nem értve meg ennek a kéznek szerepét, égő fáklyát helyezett belé. Hiányzik a berlini kép bal oldali hátterének tájképi részlete az összes többi példányon. Nehéz eldönteni, hogy volt-e ilyen háttér az eredetin. Azt feltételezzük, hogy nem, bár Giuseppe Cesari azonos témájú képén, melyet Caravaggio minden valószínűség szerint ismert, ugyancsak telihold világít a felső jobb sarokban és maga Caravaggio is kísérletezett, már a Krisztus elfogatását ábrázoló kép előtt, szabadtéri éjjeli világítással. A hartfordi Szt. Ferenc elragadtatásán — mely egyike fiatalkori műveinek — a sötét háttérben a hold nem képes világossá tenni az éjszakát, csak a párhuzamos felhőcsíkok szélén csillan meg ezüstös fénye. A budapesti másolat sajnos ugyancsak körülvágott és mérete sokkal kisebb, mint a firenzeié. Eredetileg az odesszaival teljesen megegyező méretű lehetett. Minősége sokkal jobb, mint a berlinié, a firenzeinél (amennyire a rendelkezésünkre álló reprodukció alapján megállapítható) nem látszik jobbnak, de rosszabbnak sem. Az odesszainál gyengébbnek látszik, ehhez áll a legközelebb. Krisztus köpenyének drapériamegoldása például sokkal gazdagabb a budapesti kópián, mint a firenzein, az arctípusok erőteljesebbek, „caravaggeszkebbek", az alakok plasztikusabbak ; a középen álló katona sisaktaréjának aranyos cirádáját is lemásolta a másoló, a firenzei másolat viszont az arcoknak több részletfinomságát őrizte meg. Minthogy Krisztus mindhárom kópián, a firenzein, az odesszain és a budapestin is, elöl kulcsolja össze a kezét, az eredeti kompozíción ugyanez lehetett a beállítása. A berlini kép fáklyája semmi esetre sem szerepelhetett az eredetin, hiszen az újabb kópiák alapján tisztázódott a Júdás válla mögötti kezek szerepe: a menekülő fiú rozsdabarna színű köpenyébe kapaszkodnak. Ezt a menekülő fiút Bellori alapján Lossow is tévesen szent Jánosnak nevezi. W. Friedlaender 5 mutatott rá, hogy ez a fiú nem szent János ev., hanem szt. Márk evangéliumában szereplő fiú, aki Krisztus elfogatásakor ágyából ugrott ki és csak egy lepelbe csavartan sietett a tett színhelyére. Az elfogatástól csak úgy menekült meg, hogy leple a katonák kezében maradt, ő maga ruhátlanul elfutott. A szentírásmagyarázók szerint ez a fiú maga szt. Márk lett volna. Krisztus elfogatásának ábrázolásán már a korai középkortól kezdve megtaláljuk a ruháját elhagyó fiút. A XI. században III. Henrik Evangéliumának miniatúráján 1045-ből, Duccio híres sienai Maestáján, 6 Jean Fouquetnál, Dürernél, Coreggiónál és végül az 5 Friedlaender, W. : id. m. 173. 6 R é a u, L. : Iconographie de l'art chrétien. I. Paris. 1955. 263.
