Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

MOJZER MIKLÓS: Vincenzo Pagano két ismeretlen képe

lünk. A háttér, az alakok csoportosítása, az angyalfejecskék és egyes szereplők Perugino és Raffael másod- vagy harmadkézből kapott útmutatására vallanak. S bár Pagano ábrázolásai egységesek, a festő a hatásokat asszimilálja, mégis valamikép konvencionálissá válik. Igazában manierista, de szinte azt mondhatnánk, hogy quattrocento hagyománnyal lett azzá. Vincenzo Pagano igen népszerű volt hazájában. Monterubbianóban többször választották tanácsosnak, priornak ; máskor békéltető bizottságok tagjaként szerepelt.

4 Még népszerűbb azonban, mint festő. A Marche-vidék templomaiban annyi képe van, mintha egy egész kor és vidék vallásos-művészi igényét akarta volna kielégíteni. Számos művéből néhány külföldre is elszármazott. Az Országos Szépművészeti Múzeum legújabb szerzeményei között szerepel egy oltárkép, mint ismeretlen umbriai festő 1500 táján készült műve (8. kép). A kép annyira rokon az esztergomival és Pagano általunk ismert műveivel, hogy minden kétséget kizáróan az ő művének kell tartanunk. A Madonna és Ker. Szt. János a már eddig számontartott Pagano-művek alakjainak ismétlései s a sokszor alkalmazott műmárványozás is Pagano kezére vall. A budapesti kép jobb minőségű, mint az esztergomi, valamivel nagyobbszerú is annál. Nagy, élónkszínű felületek, csupa világos szín s egyszerűség jellemzik a Szépművészeti Múzeum Madonna-képét. Szent János lilásvörös köpenye, krémfehér bőrmellénye, a szerzetes barnásszürke kámzsája, a Madonna kék-vörös öltözete, a zöld-fehér kockás padozat szépen összetettnek tűnik, könnyen áttekinthető, világosan felépített mű. Pagano semmiféle értelemben nem törekedett mélyebbre : kevés képen érdekelte a térábrázolás s épp oly kevéssé igyekezett alakjait is élőbbé tenni. Eleven színezésű képei kielégítették kisvárosi és falusi közönségét, de határozottabb művészi fejlődést nem mutatnak. A Szépművészeti Múzeum Madonna-képe Pagano értékesebb művei közé tartozik. Éppen világos, élénk színei miatt jó példája a festő művészetének, aki itt aránylag legjavát adta erősen ekletizáló művészetének. A philadelphiai Johnson gyűjteménynek Angyali üdvözlethez tartozó Angyalával készülhetett egy időben, (9. kép) s utóbbit a budapesti képpel együtt korai műnek tartjuk.

5 Mindkettőn bizonyos frissesógben, kalligrafikus körvonalakban és szinte csillogó színezésben jelentkezik a velencei és umbriai mesterek művészetének visszhangja. Az esztergomi kép az előbbihez viszonyítva elkósettebbnek látszik. Mintha fáradtabb kéz festette volna, megszokott ós szinte elkoptatott részletekkel. A késői quattrocento formáit őrizte meg bennük Pagano, egy ügyeskezű mester, akinek kezén a XVI. század 60-as éveiig lassan száradt el a cinquecento marchevidéki művészete. MOJZER MIKLÓS i Serra, L. : L'arte nelle Marche. Roma, 1934, 420—462. 5 A Szépművészeti Múzeum képe a Külügyminisztériumhói került a Múzeumba, Nyárfa, olaj, 195x 143,5 cm. Lt. sz. : 53,7. — A philadelphiai képre vonatkozóan: Catalogue of Paintings of John G. Johnson Collection. Pbiladephia, 194L 12. A képet a Johnson Collection szíves engedelmével reprodukáljuk.