Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
HARMATTA JÁNOS: Két feliratos szaszanida gemma
'Zuxvantól teremtett' név szintén egy mágus családjában bizonyítja Zurvän tiszteletét. 31 Térjünk most vissza még a felirat formájának problémájára. A szaszanida gemmákon a hibátlan vésésű, kifogástalan betűformákat mutató feliratok mellett előfordulnak hibás íráséi szövegek is. Az V. századi és későbbi gemmák feliratainak gyakori hibái közé tartozik a betűalak tökéletlen A*agy pontatlan kivésése, a betűk fordított elhelyezése, egyes betűk kihagyása és egyes betűk helyett más betűk vésése. Ezeknek a hibáknak egv része, így különösen a betűk fordított elhelyezése, nyilvánvalóan a bevésés technikájának nehézségeivel függ össze. Ahhoz ugyanis, hogy a feliratot a lenyomaton helyesen lehessen olvasni, a betűket fordított sorrendben, azaz nem jobbról balra, hanem balról jobbra és fordított alakban kellett bevésni. Ennek során gyakran előfordulhatott, hogy a mester a betűket ugyan helyes sorrendben véste be, de egyik-másik betű alakját elfelejtette megfordítani. Különösen a t esetében láthatjuk ezt sokszor. A hibák többi részének forrása viszont általában az lehetett, hogy a vésnökök az írást nem ismerték eléggé vagy egyes esetekben talán írástudatlanok is voltak, és a mintaszöveget nem tudták a gemmán hibátlanul reprodukálni. Valamennyi említett hiba ugyanis arra mutat, hogy a gemmákat készítő vésnökök megadott szövegminta alapján dolgoztak, nem pedig fejből vésték be a feliratokat. Ebben az összefüggésben válnak érthetővé a Szépművészeti Múzeum gemmájának feliratában megfigyelhető sajátságos hibák is. Hogy a gemmát készítő mester nem rendelkezett nagy gyakorlattal a feliratvésésben vagy pedig nem ismerte jól az írást, azt mutatja az, hogy a t betűt rosszul véste be, s hogy az Hwr szóból az egyik wjr-t elhagyta. A mester írástudásának e hibák alapján feltehető fogyatékossága megmagyarázza a gemma feliratának többi hibáit is. A felirat bevésésének menetét ugyanis a következőképpen képzelhetjük el. A mellkép bevésése után világossá vált, hogy a feliratot nem lehet a szokásos módon az ábrázolás körül vagy fölötte és kétoldalt elhelyezni, mert ezen a gemmák óriási többségével ellentétben a mellkép alatt és az arc előtt maradt csak hely a felirat számára. Ennek következtében itt el kellett térni a felirat elhelyezésének attól az általános gyakorlatától is, hogy a betűket belülről, a gemma központjából kifelé nézve kelljen olvasni, mert ebben az esetben a felirat és az ábrázolás tengelyének iránya teljesen ellentétbe került volna egymással. Ezért a gemmát készíttető mágus vagy az irnoka csak a Ca képen rekonstruált szövegmintát adhatta bevésésre a vésnöknek. Ezen a mellkép alá eső két sort kívülről befelé, az arc elé eső feliratrészt pedig az általános gyakorlatnak megfelelően belülről kifelé kellett olvasni. A vésnöknek ezt a szövegmintát helyesen úgy lehetett volna a kőbe metszeni, hogy minden egyes betűt fordított alakban és fordított sorrendben helyez el. Ebben az esetben a felirat gemmánkon a 6b képen látható formát kapta volna. A bevésés során azonban a mester több hibát követett el. Elsősorban az 1. sor vésésénél a, t betűt nem fordította meg, azután pedig az egyik wjr-t helyhiány miatt 84 Lehet, hogy O. v. Lemm (Petersburg) gemmáján, amelynek feliratszövegét Horn közölte (Sassanindische Siegelsteine. 26), a patronymikont szintén zru>'ndt*n-v& kell kiegészítenünk (ld. Jus ti: Iranisches Namenbuch. 371). így e gemma felirata Horn olvasata szerint a, következő volna : wë't y mgw y znv'ndt'n azaz Visóö i moy i Zurvândâàân 'Visaá mágus, Zurvândâô fia'. A Zurvândâô nevet tehát ezen a gemmán is egy mágus családjában találjuk. E gemmafeliratban csak a Viëâô néven ütközhetünk meg, amely nehezen képzelhető el egy mágus neveként. így valószínű, hogy az első szót másképp kell olvasnunk.
