Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
HARMATTA JÁNOS: Két feliratos szaszanida gemma
szaszanida írásbeliségben jött létre. Most e gemmafelirat plntfg alakja azt bizonyítja, hogy ez az alak megvolt már a korai szaszanida időkben. 4 A Farnbaydâô név alapján tehát feltehetjük, hogy a Kârnâmak plnb'g alakjának jó hagyománya volt a parsíy írásbeliségben, s így a defektiv írású plnbg-ot tartalmazó nevekkel szemben valószínűleg ezt kell a név helyes alakjának tartanunk. Ezzel egyúttal az Âôur Farnbay névnek az a magyarázata kerül előtérbe, amely az összetétel második elemében a bay 'rész' szót látja, s az egész névnek az 'aki a /ara-nak részese' jelentést tulajdonítja. 5 A Farnbaydâô név másik érdekessége, hogy bizonyos mértékben útmutatást nyújt számunkra viselőjének, azaz a gemma egykori tulajdonosának kilétére vonatzólag. Már Hornnak feltűnt, hogy a Farnbäy-gal képzett egyik leggyakoribb névalakot, az Äöurfarnbäy nevet főleg papok viselték. 0 Ennek a megfigyelésnek, ill. az alapjául szolgáló ténynek a jelentősége akkor válik igazán világossá, ha rámutatunk arra, hogy a Farnbäy-gai képzett nevek és a zoroasztrikus papság között bizonyos belső, ideológiai kapcsolat van. A szaszanida korban ugyanis kialakult egy olyan elmélet, amely szerint a három szent tűz mindegyike egy-egy társadalmi rendet képvisel. Jól kitűnik ez a Kârnâmak egyik elbeszéléséből. Amikor Fäßay álmában azt látja, hogy a három szánt tűz Sásán házában lobog és az egész világot bevilágítja, akkor az álomfejtők ennek az álomnak a jelentőségót a következőképpen magyarázzák meg neki : Hwr plnVg dynw-d'n kyfy y ms GBR"n y mwgmlfnw w Hwr gwsnsp HtystH w splipVnw w Hwr bwlcynw mtrw w'stlyivs'nw w wlckrtTnw y qylÇnw ,,az Aôur Farnbay a nagy emberek, a mágusok vallásos tudása, az Aôur Gusnasp a harcosokat és a hadvezéreket, az Aôur Burzënmihr pedig az egész világ földműveseit és parasztjait jelenti" (Kârnâmak I, 13). Ez az elképzelés a Farnbay tüzet a papi renddel azonosítja. A zoroasztrikus papság tehát nyilvánvalóan ezt tartotta saját szent tüzének, s ez a hit tükröződik a mágusok viselte nagyszámú, Farnbüy-gal képzett névben. Mindennek alapján nagyon valószínűnek tarthatjuk, hogy a Farnbaydâô 'a Farnbay tűz által teremtett' név viselője csak egy mágus lehetett. Gemmánkat tehát ezek szerint a papi pecsétlőkövek közé kell sorolnunk. A gemma ábrázolása nem feltűnő a nagyszámú állatalakos szaszanida pecsétlőkő között. Inkább az meglepő, hogy a többi állatábrázolásokhoz viszonyítva milyen kevés vadkanalakos gemmát ismerünk. A Horntól közzétett berlini gemmagyűjteményben pl. csak egy vadkanábrázolásos pecsétlőkő volt. 7 Ez a berlini gemma mint a budapesti darab párhuzama annál is inkább figyelmet érdemel, mert szintén egy mágus tulajdona volt. A vadkanalak ezen is úgy helyezkedik el, mint a mi példányunkon, felirata azonban hosszabb, és a vadkanábrázolást három oldalról körülveszi. Feliratának Horntól — nem minden fenntartás nélkül — javasolt olvasata következőképpen hangzik : 8 wsHs wHmytry y mgwy 4 Szilágyi J. Gy. fentebb idézett közleményében a gemma korát a III—IV. századra teszi. A felirat írásjeleinek formái ezt az időmeghatározást teljes mértékben megerősítik. 5 Vö. Nyberg, H. S. : Hilfsbuch des Pehlevi. II. Uppsala, 1931. 69. 6 H o r n, P. — Steindorff, G. : Sassanidisohe Siegelsteine. Mittheilungen aus den orientalischen Sammlungen d. königl. Museen zu Berlin. Heft IV. Berlin, 1891.23. » No. 1326 (III. t.). 8 Hör n—S teindorff: Sassanidische Siegelsteine. 25.
