Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
A. Szépművészeti Múzeum 1956-ban
sorban a veszedelmes mértékben romló bronzoknak kezelésére ebben az évben sem sikerült megoldást találni. Az Adattár évi gyarapodása 107 darab volt. Az új anyag Mednyánszky László reliquiákat, Derkovits Gyula hagyatékát (tanulmányok, vázlatok, stb.) és mintegy 40 művész életrajzát illetve leveleit foglalja magában. A Könyvtár új szerzeményeinek száma az év folyamán 1039 kötet könyv, 300 évfolyam folyóirat és 293 katalógus, összesen 1632 darab volt. Az új könyveknek mintegy feléhez a Könyvtári Központ ajándékaként jutottunk. A folyóiratoknak mintegy 55%-át, a katalógusoknak pedig 80%-át cserébe kaptuk. A könyvtár cserehálózatát ebben az évben is továbbfejlesztette, új országokra és intézményekre terjesztette ki. A könyvtár jelenleg Albánia, Algéria, Anglia, Ausztrália, Ausztria, Brazília, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, az Egyesült Államok, Egyiptom, Etiópia, Franciaország, Görögország, Hollandia, India, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Libanon, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szíria, a Szovjetunió, Szudán, Törökország és Tunisz 409 intézményével van állandó és rendszeres cserekapcsolatban. B) Kiállítások A Múzeum ez évi kiállításainak rendjét és tárgyát elsősorban a jubileumi ünnepségek szabták meg. A rendelkezésre álló költségvetési keretek nem engedték nemzetközi kiállítások megvalósítását, a jubileumi ünnepségek kiállítás-programja azonban így is gazdag volt. Középpontjában a Szépművészeti Múzeum történetét műtárgyakon és dokumentációs anyagon bemutató kiállítás állt. A négy szakaszra osztott márványcsarnokban a Múzeum történetének fő korszakait bemutató anyagot talált a látogató. Az I. szakasz a Szépművészeti Múzeum ősének, az 1802-ben alapított Nemzeti Múzeum Képtárának volt szentelve, s többek között az 1851-ben megnyílt állandó magyar festészeti kiállítás egyik termének rekonstrukcióját tartalmazta, A II. szakasz a Múzeum Régi Képtárának elődjét, az 1871-ben az állam által megvásárolt Esterházy-Képtárból létesített Országos Képtárat mutatta be, túlnyomórészt az állandó kiállításon nem szereplő anyagon, s mellette a régi külföldi művészet anyagának más forrásait, az Ipolyi-gyűjteményt és Pulszky Károly vásárlásait, 1896-ig, amikor törvény született a két képtár egyesítéséről s a Szépművészeti Múzeum megalapításáról. A III. szakasz a múzeum épületének elkészülése idején szerzett anyaggal kezdődött, majd a Múzeum építészének, Schikedanz Albertnek Stróbl Alajos által készített portrészobra után a Múzeum legragyogóbb korszaka, Petrovics Elek főigazgatósága (1914—1934) következett. Az ő, elsősorban a modern magyar és külföldi festészetre kiterjedő gyűjtőtevékenységének szemléltetése mellett egy-egy tárló az Arndt-féle márvány- és terrakottagyűjteményből alakult görög-római, illetve a Petrovics főigazgatósága alatt létrejött egyiptomi gyűjtemény anyagából adott ízelítőt. A IV. szakasz a Múzeumnak a háború befejezése óta eltelt 11 évét mutatta be. Az új szerzeményű festmények között szerepelt Bernardo Bellottonak a bécsi Kaunitz-palotát ábrázoló képe. Mellette néhány festmény a Fővárosi Képtárnak a Múzeumba olvadására utalt. Külön tárló mutatta be az Antik Osztály új szerzeményeit és a Modern Szoborgyűjtemény új kisbronzait, A négy szakasz anyaga túlnyomórészt a tanulmányi gyűjtemények, vagy raktárak anyagából került ki, s a műtárgyakat minden szakaszban az illető korszakra vonatkozó fontosabb dokumentumok, kéziratok, kiadványok, a kiemelkedőbb személyek képmásai, kiállítási és épületképek illetve fényképek kísérték. A IV. szakaszban
