Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

AGGHÁZY MÁRIA: Purgatórium ábrázolások a XVIII. században

PURGATÓRIUM ÁBRÁZOLÁSOK A XVIII. SZÁZADBAN A tisztítótűz elképzelésének, irodalmi és képzőművészeti bemutatásának alapja a bibliának néhány részlete.

1 A Makkabeusok II. könyvében (12—43.) a halottakért végzett ima szükségességéről van szó. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha sorsukon még változtatni, könnyíteni lehet. Az első Korinthusi levélben (3. 11—15.) pedig Pál a tűz által való megmenekülésről ír. A középkor korai misztikusai, mint Odilo, (f 1048) a clunyi kolostor apátja, Damiani Péter (f 1072), majd később helftai Gertrud (1256—1302), magdeburgi Mechtild (ca. 1210—1285), svéd Brigitta (ca. 1303—1373) stb. látomásaikban a legkülönbözőbb szenvedéseket írják le, melyeken a szenvedőknek a purgatóriumban keresztül kell menniük. 1439-ben a firenzei zsinat a tisztítótűzről szóló tanítást hittételnek nyilvánította. A protestantizmus a Makkabeusok könyvét apokrifnek ítélve, tagadta ezt a dogmát. Az ellenreformáció azonban újra nagy erővel küzdött annak megvédéséért. Mindezekkel párhuzamosan alakult a középkortól kezdve a tisztítótűz képzőművészeti ábrázolása. Leggyakoribbak a lángoktól körülvett alakok, de olajbafőzést, jeges vízben állást, átszögezést, kerékbetörést, tüzes pénzdarabokkal való etetést és egyéb változatos kínzásokat is láthatunk elsősorban festményeken.

2 A pokol kínjainak megjelenítéseitől az különbözteti meg ezeket, hogy itt angyalok visznek közben a szenvedőknek enyhülést és küzdenek értük, hogy legyőzzék az ördögöt. Amilyen éles a purgatórium képeinek megkülönböztetése a pokoltól, olyan világos az elválasztás a pokol tornácától, a limbustól is. Egy 1470-es Speculum humanae salvationis (Üdvösség tükre . . .) négyfajta vezeklőhelyet ír le. Az első az ősatyák pokla, az ún. pokol tornáca, mely a legfelsőbb, az élethez legközelebb álló ; a következő a tisztítótűz ; a harmadik az ártatlan, de keresztség nélkül meghalt gyermekeké ; a negj^edik a legmélyebb, a kárhozottak pokla.

3 Áz első Krisztus megváltó halálával megszűnt, mert feltámadása előtt leszállva a pokol tornácára, az üdvösségbe vitte az ószövetség idején ott várakozókat. Ezért ennek ábrázolása 1 Erről és az alábbiakról : Molsdorf, W. : Christliche Symbolik der Mittelalterlichen Kunst. Leipzig, 1926. 73. sk. — Künstle, K. : Ikonographie der christichen Kunst. I. Freiburg, 1928. 522. sk. — M â 1 e, E. . L'art religieux apiès le coreile de Trente. Paris, 1932. 58. sk. - Schmitt, O. : Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte. I. Stuttgart, 1937. 1084. sk. — K n i p p i n g, B. : De ikonografie van de Contra-Reformatie in de Nederlanden. II. Hilversum, 1940. 127. sk. 2 Halm, Ph. M. r Ikonographisehe Studien zum Armen-Seelen-Kultus. Müucbener Jahrb. der Bildenden Kunst. XII. 1922. 1 skk. 3 Halm, Ph. M. : id. m. 23. és ábrázolása Hieronymus Wierix (1553—1619) egy metszetén. (A 1728.) Knipping, B. : id. m. Afb. *90.