Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)
GARAS KLÁRA: Memling Kálvária-oltára
A budapesti és haarlemi Kálvária, valamint Feltámadás esetében nem csupán hasonlóságról, variációról van szó, hanem részletekbe menő, pontról pontra követhető egyezésről, csoportok, alakok, mozdulatok, ruhák ismétlődéséről. Az egyetlen jelentős eltérés a képformátumban van. A haarlemi oltár középképe álló alakú, ezért a kereszt köré csoportosulok karéja zártabb, szorosabb, a keresztrefeszítettek alakja magasabban emelkedik a földön tolongok fölé, a földi régió és a megfeszítettek közt nagyobb a távolság, jelentős cezúra van. A képformátumból adódnak a még megfigyelhető további apróbb eltérések. A kereszt mögött, a legutolsó sorban állók a budapesti képen jobban láthatók és többen is vannak (eggyel több lovas is jobbra). A budapesti és lübecki kép összehasonlításakor az előbbit éreztük szervesebb megoldásnak ; képünket a haarlemi vei egybevetve az utóbbit találjuk meggyőzőbbnek, hitelesebbnek. A képszerkezet zárt, de nem zsúfolt ; ez a formátum és elrendezés felel meg jobban a XV. századi németalföldi hagyományos Krisztus kereszten kóptípusnak. A pesti kompozíción érződik a fellazítás ; a festő, hogy kitöltse a szélesebbre húzott teret, a háttér alakjait olykor egyszerűen csak ismétli, mint pl. a jobb szélen s a kapitány felemelt jobbja mögött látható turbános ifjú esetében. A balról közvetlenül a kereszt mellett álló ló és lovas helyzete, tartása helyes és értelmes a haarlemi képen, de indokolatlan a budapestin, ahol a ló és a keresztfa között nag3^obb távolság van. Mind az egészet, a képszerkezetet, mind pedig a részleteket tekintve megállapíthatjuk, hogy a haarlemi triptichon lényegesen kvalitásosabb, erőteljesebb, gondosabb kivitelezésű, mint a budapesti oltár. A rajz finomabb, pontosabb, a színek ragyogóbbak, a részletmegoldások általában értelmesebbek, találóbbak (figyeljük meg pl. a Feltámadáson a zászlót fogó Krisztus kezét ; a haarlemi képen valóban fogja a keresztet, a budapestin eléggé sután csupán ujjahegye érinti, stb). A kivitelezés stílussajátságaiból, különösen az arctípusokból következtetve a haarlemi szárnyasoltárt Gerard David oeuvre-jébe sorolják. A Memlingként számontartott budapesti és a Gerard Dávidnak tulajdonított haarlemi triptichon keletkezésére vonatkozóan a következő lehetőségeket kell felvetni. Vagy a David-féle változat készült a pesti nyomán — ennek azonban ellentmond az, hogy a haarlemi kép a jobb, az eredetibb — vagy a budapesti oltár mestere másolta a haarlemit — ez azonban lehetetlen, minthogy Memling egy nemzedékkel idősebb volt Dávidnál s maga a haarlemi kép is mutat memlingi vonásokat — ; vagy pedig mindkét mű közös mintaképre nyúlik vissza. Ezt a harmadik s lényegében egyedül lehetséges feltevést támasztja alá a berlini Kupferstichkabinetben fennmaradt, Memlingnek tulajdonított s a budapesti és lübecki Kálváriával már régebben is kapcsolatba hozott tollrajz. 7 A Beckerath-gyűjteményből származó rajz két oldalán a jó és rossz lator látható a kereszten. A baloldali lator rajza a pestihez is hasonlít, de a legapróbb részletekben (pl. a kereszt szárán a kötél hurkolása stb.) egyezik a haarlemi megfelelő részével. A jobboldali lator esetében viszont nagyobb eltérések mutatkoznak a haarlemi képen (arctípus, lágyékkendő stb.), de szorosabb és pontosabb az egyezés a budapestivel. Mindebből azt a szükségszerű következtetést kell levonnunk, hogy a budapesti és haarlemi kép, valamint a berlini rajz közös mintakép nyomán készült. Minthogy mind a három, lényegében egyező alkotás határozottan és világosan felismerhetően memlingi vonásokat mutat, fel kell tételeznünk, hogy a mintakép is valóban Memling alkotása volt. Memling egy időközben elveszett sajátkezű 7 Bock, E. — R o s e n b e r g, J. : Staatliche Museen Berlin. Handzeichnungen. Die Niederländischen Meister. Berlin, 1930. No. 5531. A rajz jellege, technikája, alsó lezárása egyaránt elárulja, hogy nem vázlatként, vagy tanulmánynak, hanem valamely kész mintakép nyomán készült. .
