Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Aphrodite két újabb példánya

ként a testen való őrzésével biztosítsák a szerelmi ós a családi élet boldogságát, zavartalanságát. A nemesfémből vagy bronzból készült kis Aphrodité-szobrocskák gyakran szerepelnek a házassági szerződésekben és okmányokban,

32 a menyasszony hozományának, illetve tulaj dontárgyainak felsorolásában. Ezek az adatok bizonyossággá emelik azt a magábanvéve is valószínű feltevést, hogy az Aphroditészobrocskák elsősorban az asszonyok tulajdonát képezték, s mint ilyenek, a nők védőistensógének otthon őrzött képei, tehát kegytárgyak voltak.

33 A római korban jelentős változás figyelhető meg az utánzatoknak a mintaképhez való viszonyában is. Az emlékek áttekintése arról győz meg, hogy ezek már semmiesetre sem az eredeti mintakép közvetlen hatása alatt készültek, hanem csak közvetve, az utánzások hosszú láncolatának eredményeképpen jöttek létre. Készítőik már nem értették és értékelték az eredeti mintakép művészi szépségét, koncepcióját ós témáját. Valószínű, hogy legnagyobb részük már nem is ismerte az alexandriai szobrot. A rómaikori ,, Anadyomène "-ábrázolásokat már nem az eredeti mintaképhez fűződő közvetlen kapcsolat, hanem a kisművészetben Aphrodité ábrázolására megrögződött szkéma fűzi össze. Minthogy nehéz feltételezni, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain dolgozó bronzöntők és agyagművesek az alexandriai nagy szobrot utánozták volna — ami a hellenisztikus szobrászoknál és kőfaragóknál bizonyára így volt —-, ezek már csak az ezután készült és korábban egész Egyiptomban elterjedt utánzatokat követték. így a valószínűleg királyi megrendelésre készült alexandriai kultuszszobor képe a bevándorolt görögök számára alkotott utánzatok közvetítésével a császárkorban a bronz- és terrakottaszobrocskák révén eljutott az egyszerű emberek házaiba, s a görögök kulturális tulajdonából Egyiptom egész lakosságának közkincsévé vált. Az alabástrom torzó ennek a rómaikori kisplasztikának egyik terméke. Közelebbi datálása még nehezebb, mint a fej-töredéké, s inkább csak készítésének valószínű időhatárait lehet meghatározni a II. ós a III. század kereteivel. CASTIGLIONE LÁSZLÓ 32 Eitrem: id. h. 33 A papyrusok az Aphrodité-szobrocskákkal együtt említik a megőrzésükre szolgáló ládikákat is, 1. P. Rain. I. 124 ; Rein a c Ii : RÁ 1903 I. 391 ; Eitrem: id. h. — Ezeknek az adatoknak a fényénél lehetőség nyílik annak a kérdésnek megválaszolására, hogy mi lehetett a rendeltetése az Aphrodité Anadyomène képével díszített fedelű terrakotta-szelencéknek [Acta Antiqua I (1953) 471—492], A szelencék mérete, ábrázolásaik közel hozzák annak lehetőségét, hogy bennük az ékszerül, illetve amulettül is szolgáló kis Aphrodité-szobrocskákat tartották.