Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Aphrodite két újabb példánya
biztosan következtetni az eredeti nagyságára — nagyjából 20—-50 cm közötti ingadozásukkal, arra vallanak, hogy a szobrok nem köztereken és középületekben állottak és nem reprezentatív célokat szolgáltak, hanem a görög városi lakosság házaiban vagy kertjeiben dekoratív célzattal kerültek elhelyezésre. Nem tagadható annak lehetősége, hogy az Aphrodité-szobrokhoz a vallási kultusz képzetei és gyakorlata is fűződött. Ismerve azonban a hellenisztikus görögség elfordulását a klaszszikus vallástól, és a hellenisztikus magáncélra készült műalkotások gyönyörködtető célját, nyugodtan lehet állítani, hogy az Aphrodité-szobrok elsősorban dekoratív rendeltetéssel bírtak. 17 A szobrászműhelyek és mesterek feladata abban állt, hogy a vagyonosabb görögök részére elkészítsék a kedvelt istennő szemet gyönyörködtető képét, éspedig annak leghíresebb egyiptomi szobra, az alexandriai Anadyomène után. Egy ilyen, aránylag nagyméretű szobor töredéke a budapesti fej (4. kép). Készítési idejének meghatározása nemcsak azért nehéz, mert kis és erősen rongált töredékről van szó, hanem azért is, mert a hellenisztikus és különösen a hellenisztikus egyiptomi szobrászat részletekbe menő kronológiája még igen messze van az archaikus és klasszikus kori görög szobrászat szilárd kronológiájától. Nehezíti a datálást a fej különleges anyaga is, amely a kidolgozás eltérő technikai sajátosságait hozza magával, különösen a haj rajzos faragása tekintetében. Az arc kissé modoros formái, a nagy és berakott szemek, amelyek a tekintetnek —- az eredetitől bizonyára távol álló — kissé pathetikus jelleget kölcsönöznek, a keletkezés időpontjának későiségére, az i. e. II. századra engednek következtetni. A budapesti alabástrom torzó (5—6. kép) számára még ez az időpont is túlságosan korainak látszik. Erre a darabra az a jellemző, hogy benne a hellenisztikus egyiptomi szobrászatnak a formákat összemosó ,,sfumato"-stílusa egészen a formák torzító összeolvadásáig, szinte már a primitív plasztikára emlékeztető összevonásáig jut el. Emellett feltűnő a rendkívül széles csípő és az alak testessége, amely groteszk ellentétben áll a váll keskenységével, továbbá a bal felső kar hozzátapadása a testhez. Ezek a vonások már a császárkori egyiptomi plasztika körébe vezetnek. Az alexandriai Anadyomène széleskörű utánzása a rómaikori Egyiptomban sem szűnik meg, sőt — amennyire ezt a fennmaradt emlékekből meg lehet állapítani —• a hellénizmushoz képest még sokkal tömegesebbé válik. 18 Feltűnő, hogy az utánzatok legnagyobb része a kisplasztikái műfajokban található, elsősorban a kisméretű bronz, 19 terrakotta 20 szobrok és gemmák, 21 valamint az ötvösség 22 alkotásainak sorában. A bronz-, terrakotta- és nemesfém-szob17 Az Anadyomène szobrok a hellenisztikus korban szinte teljesen érintetlenek az egyiptomi vallással való keveredés jeleitől, így feltételezhető, hogy tisztára a görög lakosság számára készültek. 18 A római császárkorban az Anadyomène típus utánzása Egyiptomon kívül is rendkívül elterjed. Az alaptípust az i. e. 1. században klasszicisztikus szellemben átdolgozták. Ez az átdolgozás vált ldindulópontjává az Egyiptomon kívüli Anadyomené-szobrok legnagyobb részének. A klasszicista átdolgozás legkiválóbb példája a kyrénéi Aphrodité. — Watzinger: id. m. 91; Castiglione: Un nouveau fragment du groupe des trois Charités. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 5 (1954) 15 kk. 19 Edgar: Greek Bronzes 27647 kk ; Perdrizet: Bronzes Fpuquet (1911) 1 kk; E. v. Sacken: Die antiken Bronzen des K. K. Münzkabinetts in Wien (1871) XVI, 1. 210 Lásd Weber, Perdrizet, Kaufmann, Vogt, Breccia és Graindor görög-egyiptomi terrakotta katalógusait. 21 Campbell Bonner: Studies in Magical Amulets (1950) No 55. 22 Schreiber: Alexandrinische Toreutik (1894) 27 k. Fig. 5 — 6; B. Segall, Katalog d. Goldschmiede-Arbeiten. Mus. Benaki (1938) Nr. 203. Taf. 42. S. 133 k. '.Ill
