Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

RADOCSAY DÉNES: A liptószentandrási Kálvária-kép

A téma további fejlődésének útján két képet említhetünk : az egyik a már Thode-tól is tárgyalt kölni Kálvária, a Meister des Marienlebens müve, a másik a németalföldi Meister der Virgo inter Virgines alkotása. Az előbbi német festő munkája ugyan, de a németalföldi művészet ösztönző erejéről tanúskodik : mestere Dirk Bouts és Begier van der Weyden hatása alatt dolgozott, nem volt újító, nem is sok az önállósága,

11 nyilván nem saját ötleteként alkalmazta az újszerű kompozíciót. Műve 1465 táján keletkezett. A későbbi, a nagy valószínűséggel Delft-ben 1480—1495 között dolgozó németalföldi festő

12 feltehetően ugyanazon forrásból merített, mint német elődje. A két mű jobb oldalra helyezett frontális beállítású Krisztus keresztje közeli rokonságot mutat. A két festmény ha a képterek párhuzamos elrendezésével a régebbi Kálvária-kompozíciók hagyományát még őrzi is, oldalra helyezett főszereplőjével már a fejlődés utolsóelőtti fázisát képviseli. Nem több, csupán Krisztus keresztjének a tengelye körüli megmozdítása szükséges ahhoz, hogy a szemlélő nézőpontja megváltozzék, hogy Krisztus keresztje a különböző képsíkokat éppen ne tagolja, hanem összekösse egymással, hogy a kereszt ferde iránya a mellékszereplők, a táj, a környező valóság motívumaira irányítsa a fő figyelmet. Az új szerkesztési elvek csapásán haladva a típus továbbfejlesztésében Cranach vállalt jelentős, szerepet. 1503-as müncheni festményén — feltehetően az elveszett Dürer-kompozíciótól serkentve — a típus továbbérlelt, újabb merész megfogalmazását adja. A mű szemlélője a jobboldali lator keresztje előtt áll, szemközt a másik latrot látja, Krisztus a képtér jobb oldalára tolódott, keresztje a kép homloksíkjával már közel derékszöget zár be, a jelenet főszereplőjévé a középtérben álló Mária és Ev. János lett.

13 Majd időben Cranach művét követte, de típusával az elveszett, feltételezett korábbi kompozíciót fejlesztette tovább Dürer 1508-i rézmetszete,

14 a téma emberi érzelmekkel telített, mély szenvedélyű jelenete.

15 Ez az új, az 1508-i lapon már teljesen kialakult típus egy minden valószínűség szerint a 90-es évek során Dürertől megfogalmazott kompozícióval nyerte el polgárjogát. A XVI. század első két évtizede foJyamán több új ágat hajtott, a hagyományos szerkesztés kényszere alól felszabadult festők újabb variációkkal fejlesztették a témát ;

16 az út a régi kompozíció-típus felbomlásához, az ábrázolás ere11 F örs ter, O. H. : Der Linzer Altar und die Frühwerke des „Meisters des Marienlebens". WallrafRich art z Jahrbuch. III —IV. 1926 — 27. 164 — 170. old. 8. kép. 12 F r i e d 1 ä n d e r, M. J.: Die altniederländische Malerei. Berlin, 1927. V. 66. old. XXXVI. tábla ; Thieme — Becker: Künstlerlexikon. XXXVII. Leipzig, 1950. 346. 13 Jahn a kompozíciót a Dürer-korszakban a téma legnagyobb szabású ábrázolásaként jellemzi. Jahn, J. : Der Weg des Künstlers. Lucas Granach der ältere. Berlin, 1953. 24 — 27. 14 A lapon látható Ev. János Mantegnára utaló vonásai régóta ismertek. Tietze, H. — T i e t z e - C o n r a t, E. : id. m. II/I. 44. 15 Wölfflin szerint bár a kompozíció szimmetriája megbomlik, Krisztus testének centrális szerepe mégsem csökken. Ä kereszt diagonális beállítását a lap szenvedélyes jellegével magyarázza. Die Kunst Albrecht Dürers. 5. kiadás. München, 1926. 233. 16 Természetes, hogy egyidejűleg a régi típus is tovább él, s egy-egy változatának akadnak hű követői. Itt említjük meg, hogy a XVI. századi németalföldi festészetben a Dürer-kompozíció ösztönzése is megfigyelhető, a lőweni Jan van Rillaert az 1508-i rézkarc ihlette meg. Kuhn, A. : Jan van Rillaer, der Stadtmaler von Löwen. Zeitschrift für Bildende Kunst. N. F. XXVI. 1915. 81 — 84. De akad németalföldi példa az önállóbb komponálásra is. Gerard Dávidnak a húszas években készült berlini Kálváriáján a ferde kereszt a szimmetrikus középtől alig tolódott jobbra,