Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

RADOCSAY DÉNES: A liptószentandrási Kálvária-kép

A LIPTÓSZENTANDRÁSI KÁLVÁRIA-KÉP A középkori magyarországi táblaképek metszetes mintaképeinek jegyzékét Hoffmann Edit mintaszerű pontossággal majd húsz esztendeje állította össze.

1 Kutatásainak eredményeit az azóta folyt vizsgálatok alig néhány kompozícióátvétel bemutatásával egészítették ki. Jegyzékével a magyarországi metszetátvételekre vonatkozó munka nagyjából lezártnak tekinthető, egy-egy esetleges újabb megállapítás a Hoffmann Edit által felvázolt összképet lényegében nem módosítja. Összeállításának tanulságait röviden summázva megállapítható, hogy a hazai gótikus táblaképfestő műhelyek a német grafika termését ismerték, s kompozícióikat többször alkalmazták. A közel két és félezer hazai táblakép-kompozícióból kétszáznál kevesebb a bizonyítható átvétel. A liptószentandrási (Sväty Ondrej nad Váhom) András-oltár a magyarországi táblaképfestészet provinciális emlékei közé tartozik. Bár kutatásunk körében többször esett róla szó —- nagyobb érdeklődést mégsem keltett. Képein a dunai stílus •visszfénye figyelhető meg. Belső négy szárnymezőjén a Kálvária (23. kép) és Krisztus feltámadása, valamint Szent András kínzása és keresztrefeszítése, külső tábláin párosával álló szentek láthatók. Az oltárt a jobbszárny belső középső keresztlécén látható felirat 1512-re keltezi.

2 Belső festményei közül a Szent András kínzása és a Kálvária ritka szerkezeti megoldásával ötlik szemünkbe ; — a festő fogyatékos művészi készültsége láttán is önként kínálkozik a feltevés, hogy a mester kompozícióját nem önállóan, hanem ösztönző mintaképekre támaszkodva alakította ki. Az oltár belső négy jelenete közül (a Szent András kínzása a Töviskoronázás és a Krisztus gúnyolása kompozíciók hatása alatt született) a Kálvária szerkezete a magyarországi emlókanyagban egyedülálló —- nem gyakori másutt sem —, legközelebbi rokona egy, a drezdai múzeum tulajdonában levő, Dürer köréből származó és ]\4pria hét fájdalmát ábrázoló sorozat Kálvária-kompozíciójában (20. kép) ismerhető fel. Röviden említve csupán : mindkét képen azonos Krisztus keresztjének jobboldali ferde beállítása, a tájháttér elrendezése (a baloldali fákkal ékesített emelkedővel, s a jobboldali távoli hegyekre, a hegyek előtt elterülő folyóra, a folyóparton emelkedő építményre nyíló kilátással), az előtér és a háttér aránya, a figurális és a tájelemek egymás közötti viszonya, a cselekmény térbeli elhelyezése, az alakoknak a homloksíktól való távolsága. A nagy kvalitásbeli különbségek ellenére is nyilvánvaló, hogy a liptószentandrási mester Jézus testét ugyanolymódon igyekezett megformálni, ahogy azt a drezdai kép festője tette. E röviden felsorakoztatott és csupán a lényeges vonásokra vonatkozó rokonsajátságok mellett azonban szembeötlőek a két kompozíció különbségei is : megfigyelhetők a jelentéktelenebb motívumokban — mint a kereszt szárának eltérő szögű beállításában, a keresztnek ácsolt, illetve ácsolatlan 1 Hoffmann E. : Jegyzetek a régi magyar táblaképfestészethez. Arch. Ert. L. 1937. 2 Radocsay D. : A középkori Magyarország táblaképei. Bp., 1955. 177, 366. old. CCXVI. táb. 8* 101