Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
FREL, JIŔI (Prága): Egy új Thukydidés-portré
mintázott megfogalmazásának másolataival hasonlítjuk össze ; egy ezek közül szintén Ravennában van. 17 Thukydidés portréja egyébként messze kiemelkedik az első valósághű portrék közül, mint amilyen a Sókratés-portré első verziója, vagy az a csoport, amelyet P. Arndt óta az alópekéi Démétrios működésével hoznak kapcsolatba ; 18 ezek, ha el is térnek az ,,isteni" mértéktől, és inkább az emberit kutatják, nem mennek tovább a külső vonások jellegzetességeinek ábrázolásánál, a lelki tulajdonságok iránti érdeklődésnek alig van nyoma rajtuk. Újabban R. Boehringer Thukydidés képmását Aischinésével hasonlította össze, amelynek keletkezési idejét az i. e. 340 körüli évekre teszi. 19 Ezt az időmeghatározást nem befolyásolja az Aischinés-portréval egészen távoli összefüggésbe hozott, Theophrastos archónsága idejéből származó Panathénaia-amphora téves keltezése. V. H. Poulsen a maga részéről az Aischinés-fejet sokkal későbbre, az i. e. 280 körüli évekre teszi, 20 a másolatok megítélésénél azonban mintha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítana a stílusában hellenisztikus vonásokat mutató kopenhágai példány tanúságának. Ezzel szemben meggyőzően bizonyítja a korábbi keltezés helyességét az a kerameikcsi ásatások során talált Panathénaia-amphora, amelynek egyik alakja az Aischinés-portré pontos másolata. 21 Nemcsak a ritmus, az arányok, a drapéria és a fej mutat szembeszökő hasonlatosságot, hanem néhány részlet is pontosan egyezik, így pl. az, hogy a jobb kéz a ruhába van rejtve, a bal viszont kinyúlik belőle ; ez egyébként a nápolyi szobornak és fejének az összetartozását is bizonyossá teszi. A váza Ev. Süsserott-tól adott datálásának megfelelően tehát Démosthenés vetélytársának szobrát i. e. 340 és 330 között állították fel Athénben. A Thukydidés- és Aischinés-portré összevetése így művészi kivitelezésük és keletkezési idejük szempontjából sem érdektelen ; felfogásuk azonban igen különböző. Az Aischinés-fej alkotója modellje személyes lelki tulajdonságait fejezi ki és magánember-jellegét hangsúlyozza, elszakítva a szálakat, amelyek a városállamhoz fűzik. Az új társadalmi rendszer felé haladó kornak ez a jellemző vonása egyébként Alexandres portréján is kifejezésre jut. A polis-polgárság eszménye azonban tovább él a hagyományban, és még a Silanion munkássága köré csoportosítható portrék lélekábrázolásában is megmutatkozik, sőt, idealizált formában megjelenik azokon a munkákon is, amelyeket Leocharés működésével lehet összefüggésbe hozni, mint pl. a három tragédiaköltő Lykurgos által felállított szobrain. Úgy látszik tehát, hogy az Euripidés-portré két változata nagyjából egyidejű, s közülük a Farnese-típus a másik irányzat térhódításáról tanúskodik. Az új másolat alapján a Thukydidés-portrét a Silanion művészetével rokon képmások közé kell sorolni 22 és a 4. század közepére kell helyezni. Mai tudásunk szerint nem volna helyes ennél közelebbi meghatározását megkockáztatni. Ugyanez áll a 17 Lipp old, G. feltevése (Gnomon 19, 1943, 317; Griechische Plastik, Handbuch der Archäologie III. 1, 1950, 161), hogy ugyanarról a személyről van szó, a ravennai példányokat összehasonlítva meggyőzőnek látszik. A probléma alaposabb vizsgálatot érdemel; v. ö. Poulsen, V. H, Burlington Magazine 92 (1950) 194-5. 18 Vö. legutóbb P o u 1 s e n, V. H. : Les portraits grecs. (Kopenhága, 1954) 40 s köv. 19 Id. m. 30 ; irodalom u. o. 29, 23. j.; addc Va I'd g au er, O. P. : Etudy po isztorii antiesnogo portreta II. (Moszkva-Leningrád, 1938) 83 s köv. 20 Id. m. 53 s köv. ; Acta Arch. 13 (1942) 157. 21 Vö. Süsserott, K. : Griechische Plastik des 4. Jahrhunderts. (Frankfurt a. M.. 1938) 86, 8. tábla, 2. kép. 22 Winter, F. (Jdl. 5, 1890, 181 s köv.) a Lysias- és „Sophokles III"-fejjel együtt magának Silanionnak tulajdonítja. Schefold (id. m. 206) is erre a felfogásra hajlik (a szögletes forma a Thukydidés- és Platón-fej háromnegyed-nézetével rokon), viszont Boehringer nem fogadja el. Picard leszögezi a hasonlóságot.
