Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

KÁKOSY LÁSZLÓ: A Szépművészeti Múzeum új egyiptomi szolgaszobrai

látszólagos primitívsége ellenére figyelmes tanulmányozás után jól látható rajta a munkával együtt járó mozgás dinamikus lendülete. Különösen kihangsúlyozzák ezt a nem teljesen egy magasságban levő csípők. A XI. és XII. dinasztia idején a központi hatalom megszilárdulása a művészetben is bizonyos lehiggadást eredményez. Megmutatkozik ez a szolgaszobrok részletező, aprólékosabb kidolgozásában is. Első, második, harmadik, negyedik és hatodik szolgaszobrunk stílusjegyei alapján erre az időre datálható. (Természetesen az első átmeneti kor vége is számításba jöhet.) A Louvre-beli analógia alapján liba-szobrunk is erre a korra (XI. din.) helyezhető. A szolgaszobrok eltűnése és az usébtik megjelenése a középbirodalom idején az eszkatológikus elképzeléseknek — a társadalmi változások tükröződéseképpen bekövetkezett — „demokratizálódásával" magyarázható. A túlvilági élet már mindenki számára elérhető lett, s ez a halottkultusz addigi formáinak bizonyos megváltoztatását tette szükségessé. A halott számára dolgozó szolgaszobrok sírmellékletként való alkalmazása is ellentétbe került a korabeli túlvilág elképzelésekkel.

21 A különböző halotti szövegek fellengzős frázisai ellenére egyre erősödött a rettegés, hogy az elhunyt nem végeztetheti el a különböző munkákat a háznépével, hanem önmagának is dolgoznia kell a túlvilágon.

22 Végül az egyiptomi papság az usébtik bevezetésével találta meg azt a kompromisszumos megoldást, mely egyrészt lehetővé tette az elhunyt számára a kötelező túlvilági munkák elvégzését anélkül, hogy ebben önmagának ténylegesen részt kellett volna vennie, másrészt szolgák alkalmazását sem tette szükségessé. A tevékeny élő embereket ábrázoló szobrocskák helyett megjelennek a sírokban a halott képmásai, a múmiaformájú, mozgásra szinte képtelennek látszó usébtik, hogy mint az elhunyt ,,alteregói'' elvégezzék helyette a kiszabott munkákat. KÁKOSY LÁSZLÓ időtől és egyéntől független tulajdonságokat hangsúlyozza ki, az esetlegest, a változót pedig elhanyagolja. Olyannak ábrázolja az egyént, amilyenünk lennie kellene. Felmerül azonban a kérdés, mennyiben volt ennek az ábrázolásmódnak a lényege tudatos az egyiptomi művészek előtt. Foglalkoztak-e — az Amarna-kor idején kívül — elvileg a technikai kivitel méltatásán túl is egyes műalkotások és művészeti stüusok értékének meghatározásával, volt-e egyáltalán tudatos művészet-esztétika ? Egyes jelek arra mutatnak, hogy az óbirodalom művészei arról voltak meggyőződve, hogy a való életnek megfelelően alkotják meg szobraikat, s legalábbis elméletben a teljesen valósághű ábrázolásmódot becsülték. Erre utal az óbirodalomban előforduló ^ofj «sp r c

nh „életszerűen megalkotva" kifejezés, valamint a szobrász jelölésére szolgáló s

c

nh „megelevenítő" szó is. — Az edfui templom könyvtár-katalógusában szereplő falfestészetről szóló könyv (C h a s s i n a t, E. : Edfou III. 351.) arra mutat, hogy a Ptolemaios korban már tudományosan is foglalkoztak művészeti kérdésekkel. Természetesen nem tudjuk, hogy a könyv csak a.festészet technikáját tárgyalta-e, vagy pedig esztétikai problémákkal is foglalkozott. (Erre az adatra Wessetzky Vilmos hívta fel a figyelmemet.) 21 Az egyiptomiak elképzelése szerint a szolgaszobrok megelevenedtek a túlvilágon és — a későbbi usébtikhez hasonlóan — a halott számára dolgoztak. Az élővé vált szobrok elég gyakran szerepelnek az egyiptomi szövegekben. Például a Westcar papirusz meséi közül az Uba-Aner történetben a krokodilus-szobor elevenedik meg. A későbbi, III. Thothmesz királyt egy ünnepség alkalmával Amon szobra választotta ki uralkodónak. (Breasted: Geschichte Ägyptens 175 ; S e t h e, K. : Urkunden des ägyptischen Altertums. IV. Leipzig, 1906. 158.) A Bentreset sztélé aretalógiai mondájában Chonsu isten szobra mint mozgó, beszélő lény szerepel. A Setna regények is tartalmaznak megelevenedő szobrokról szóló történeteket. Talán ezekből került át az a motívum a sok más régi egyiptomi elemet tartalmazó Sándor regénybe is.Pseudo-Callisthenés I. 1. Ho.pfn e r, Th. : Fontes históriáé religionis Aegyptiacae. Bonnae, 1923.398. Megelevenedő szobrokról lásd W e y n a n t s-R o n d a y, M. : Les statues vivantes. Bruxelles, 1926. 22 A munkától való félelemre utalnak egyes koporsószövegek, s a Halottak Könyve 5. fejezete is.