Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

DOBAI JÁNOS: Székely Bertalan emlékkiállítása

tanúsítják. Tárgyuk a mindennapi élet apró szépségeinek dicsérete — egy heverő kisborjú, barátságos szobabelső, a tárgyak testiségét feloldó szikrázó napfényben beszélgető emberek stb. Hasonló szemléletből fakadnak Szentiványi Lajos kiállított akvarelljei. Valamennyi az 1954. évi csopaki szüret élményéből táplálkozik, ez ihlette őszi pompában ragyogó, ugyanakkor levegősen könnyed színeit. Ugyancsak 1954-ben Tihanyban készültek Borsos Miklós lavírozott tusrajzai (Tihanyi táj és Tájkép szoborral, ez utóbbi téma két változatban). A balatoni élet idilli kiegyensúlyozott nyugalma a talaj, amelyen művekké alakul a művész lelkében élő nosztalgia a kiteljesedő békés élet szépsége iránt. Ebből az eszményből fakad a boldog, szinte alig mozgó lét érzetét keltő kompozícióinak harmonikus, tiszta vonalés formavilága (52. kép). Barcsay Jenő grafikai munkásságát az új szerzemények között művészeti oktató tevékenységének termékei képviselik : Kossuth-díjas könyvének, a Művészeti anatómiának lapjai, valamint két Ember és drapéria című tanulmány. A ceruza hajszálfinom vonásaival gondosan formáló és modelláló, a lényeges formaegységeket és az emberi test funkcionális összefüggéseit hangsúlyozó stílus nagy hatást gyakorol a fiatal grafikus generációra. A fiatal művészek a kiállításon viszonylag kisebb számban és kevesebb lappal szerepelnek. A művek közül kiemelkedik a szobrász Vigh Tamás plasztikus tömörséggel fogalmazott női akt tanulmánya (kréta, 1952) és Ernyei Sándor, valamint Csernus Tibor egy-egy hangulatos, lavírozott tus Dickens-illusztrációja. Karikatúra-művészetünk elsekélyesedését, a szatirikusán boncoló, mélybehatoló látásmód helyett a bevált szkémák alkalmazását ez a kiállítás is sajnálatosan bizonyítja. A sokszorosított grafika bemutatása már helyszűke miatt is gyér : még kevésbé adhat képet a fejlődésről, mint a rajzoké. A kiállítottak között van Szabó Vladimir népi mesehumorral átszőtt Piac című rézkarca (1948), Koffán Károly kiváló technikai ismerettel készült Önarckép és Csendélet című monotípiája (1954), Dómján Józsefnek a színes fametszet-technika továbbfejlesztőjének néhány lapja — többek között egy Pipacsok című és egy lap a Budai Nagy Antal című sorozatból. A népi fölkelést megörökítő témában a művész Derkovits Dózsa-sorozatának példájából indult ki, de annak drámai szemlélete Dómján történelmi sorozatában inkább dekoratív, a népművészethez is közelítő elmesélő jellegnek adott helyt. A sokszorosított grafikák sorát a fiatal Gross Arnoldnak az apró dolgokra is szeretettel gondot fordító, szintén sok mese-fantáziával alakított tájképe zárja (Nvári délután, rézkarc, 1954; 53. kép). KORNER ÉVA