Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)

GARAS KLÁRA: Maulbertsch ismeretlen művei a Szépművészeti Múzeumban

Narcisszus oltár, a müncheni Szt. István és a nürnbergi múzeum Dávid felkenése (36. kép).

4 Mindezeknél a képeknél és a balassagyarmati Szt. Pál oltárnál is lényegében hasonló stílussajátságokat, szerves művészi fejlődést figyelhetünk meg. A képtér befelé erősen emelkedik, a festő gyakran alkalmazza a főalakok kiemelése érdekében a lépcsős elrendezést (Kolozsvár, Karlsruhe, Troppau, Bécs, München, BudapestBalassagyarmat stb.). A képszerkezetben csaknem mindenütt határozottan érvényesül az átlós elrendezés : a főalakok a középtérben kiemelve helyezkednek el, az előtérben a mélység fokozottabb érzékeltetése érdekében gyakran háttal, éles rövidülésben ábrázolt, repoussoirként szolgáló alakok foglalnak helyet. Ilyen pl. a bécsi Szt. Család és a müncheni Szt. István kép angyala, a nürnbergi Dávid és a mi képünkön a hóhér. Az alakok rendkívül megnyúltak, a fejek feltűnően kicsinyek (a Szt. Walburga oltár alakjai, Szt. Narcisszus, Dávid, a kolozsvári szerecsen király stb.). Az egyes típusok, alakok általában testvérként hasonlítanak egymásra. Pál apostol feje a mélyen ülő szemekkel, erős horgas orral, bozontos szakállal Szt. Walburga atyjára emlékeztet az ulmi képről, de rokon a Kulcsátadás egyik apostolával s Szt. Narcisszusszal is. Az ifjú hóhér kicsiny kerek feje, hosszú végtagjai, lágyan megmintázott izomzata a nürnbergi Dávidot idézi. Sajátos és az egész emlékcsoportra jellemző vonás az is, hogy a fejek rendszerint erős rövidülésben, különös nézetben, olykor mintegy sziluettben látszanak (Pál apostol, Szt. Narcisszus, Dávid, a három királyok stb.). Közös e képeken a megvilágítás módja, a felülről jövő súroló fény, mely a kép középterét világítja meg legerősebben. A háttér is csaknem mindenütt egyező, romantikus, díszes architektúra. A kolozsvári Királyok imádásán látható konzolos magas talapzat, s a belőle kinyúló kannellurás pillér a budapesti képen is szerepel s a hátteret lezáró magas diadalív-nyílást is megtaláljuk a korai karlsruhei, troppaui, müncheni képen. Végül a bogáncs-szignatúra e korai képek közül a nürnbergi Dávidon, a Karlsruhe-Troppau-i képeken is fellelhető. Maulbertsch sokáig rendszeresen alkalmazta művein ezt a megjelölést. Olykor nevével vagy monogrammjával együtt, mint pl. a sümegi főoltárfreskón, a Krisztus és a kaparneumi kapitány metszeten, a mistelbachi mennyezetképen, gyakran azonban anélkül, így az ebenfurti, heiligenkreuz-guttenbrunn-i, nikolsburgi mennyezetképeken stb.

5 A budapesti Szt. Pál oltár az ismertetett korai emlékcsoport legkésőbbi, legérettebb darabjaival, a Dáviddal, Narcisszusszal mutat szoros összefüggést. A közelebbi időmeghatározáshoz az 1754-ből datált és szignált ebenfurti Szt. Lipót oltárkép adhat támpontot. Ez a kép — jóllehet még számos vonatkozásban az ifjúkori művekre jellemző sajátosságokat mutat, mint pl. az alakok sajátos arányai, az előtér rövidüléses repoussoir-figurái stb. — már a sümegi freskók kiforrott Maulbertschének festőibb és feloldottabb stílusát idézi. Az ötvenes évek közepén Maulbertsch oltárképein és vázlatain egyre nyugtalanabb, mozgalmasabb kompozíciót, drámaibb s a 4 A Kulcsátadásra és Királyok imádására először Otto Benesch hívta fel a figyelmetB e n e s c h, O. : Zur österreichischen Barockkunst. Kirchenkunst. IV. 1932. 62, Az 1750 előtt már említett kolozsvári Királyok imádása oltárképet Biró József publikálta. B i r ó J. : A kolozsvári Szt. Mihály templom barokk emlékei. Kolozsvár, 1932. 62. A nürnbergi Dávid felkenése és a bécsi Hl. Sippedcép keletkezését a nürnbergi, illetve bécsi katalógus az 1750-es évekre teszi. Katalog der Gemälde des XVII. und XVIII. Jahrhunderts im Germanischen Nationalmuseum Nürnberg. Nürnberg, 1934. 43. No. 1183. Haberditzl, F. M. : Das Barockmuseum im unteren Belvedere. Wien, 1934. 17. No. 33. 5 A bogáncs szignatúra leggyakrabban Maulbertsch korai művein szerepel. Előfordul azonban a későbbi alkotásokon is például a pápai Szt. István diakónussá avatása mennyezetképen (1782), az innsbrucki Riesensaal plafonján (utóbbin közvetlenül Maulbertsch neve fölött 1775), Székesfehérváron, Győrben stb.