Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
FENYŐ IVÁN: Jan Wildens két festménye
Rubens-festményeken aránylag könnyen felismerhetők. Mennyire elüt pl. a rubensi tájak nagyvonalúságától, szenvedélyes lírájától a madridi Prado „Habsburgi Rudolf és a pap" című Rubens festményének Wildens kezétől származó tájképe és mennyire rokon a fentebb ismertetett budapesti, de különösen a brüsszeli képpel. 2 Uden festésmódja lágyabb, oldottabb Wildensénél, tájainak úgyszólván kivétel nélkül rendkívül nagy mélysége van. Az előtér egyik oldalán rendszerint hegyek, magas fák merednek az ég felé, de ezek a képfelület nagyobb részét szabadon hagyják és nem veszik el szemünk elől a kilátást, mint a Wildens festmények előterének dús vegetációja. Uden képein a nézőpont alatt szélesen elnyúló lapályokra, a távolba vesző völgyekre nyílik kilátás. A kissé sematikusan, gömbölyűén festett fák fokozatos kicsinyedése is fontos kelléke a távlat érzékeltetésének. Wildens művészetében egyébként nem a fenti az egyedüli példa ugyanannak a tájnak két változatban való megfestésére. Egyik főműve, az antwerpeni Musée Royal des Beaux-Arts gyönyörű, nagyméretű tájképe a táncoló parasztokkal, egyszerűsítve, kisebb méretben a Los Angelesi Múzeum újabb szerzeményei között is megtalálható. 3 Felmerül a kérdés, vajon a budapesti, vagy pedig a brüsszeli Dupuis-gyűjtemény festménye a korábbi ? Számunkra az utóbbi látszik valószínűnek. A fák alakja, festésmódja a brüsszeli képen még közelebb van a Jan Brueghel-iskola manierizmusához. Nem lekicsinyített megismétlése a budapestinek, hanem a téma korábbi megfogalmazása. Uymódon érthető, hogy a művész a későbbi nagyobb, gazdagabb példányon több helyen „javításokat" eszközölt. Mint már említettük, elhagyta a házat kettészelő fát. Jobban érvényesül így a mozdulatlan vízben tükröződő tanya festői hangulata. Ezért hagyja el a középtérben a házhoz vezető fahíd előtti facsoportot is. A fák, a lombok a későbbi megfogalmazásnál valóságszerűbbek, „individuálisabbak" lettek. — Végül azt kívánjuk megjegyezni, hogy a 9-es számjegy leginkább 1629-re egészíthető ki. Ezt a feltevést a már említett antwerpeni „Tájkép táncoló parasztokkal" festmény stílusának rokonsága támasztja alá, amelyet 1631-ben készített a művész. A Dupuis-gyüjtemény példánya néhány évvel korábbi lehet a budapesti képnél, stílusa a már említett madridi Rubens-festmény Wildens által festett tájhátterére emlékeztet, amelynek keletkezési idejét általában az 1618—1620. évekre teszik. FENYŐ IVÁN 2 Reprodukcióját 1. a Klassiker der Kunst-sorozat Rubens-kötetében, 4. kiadás, 183. old. A kötetet kiadó Rudolf Oldenbourg a képpel kapcsolatban megjegyzi, hogy „1618 után, amikor Wildens itáliai útjáról visszatért, úgy látszik, Rubens különösen szívesen dolgozott együtt ezzel a művésszel s talán Wildens volt az, aki Rubenset a tájképfestészetben az első. kísérletekre serkentette." 3 Musée Royal des Beaux-Arts, Anvers, Catalogue Descriptif, Maîtres Anciens, 1948. No. 987. Paysage avec scène pastorale, vászon, 135x201 cm. — A festmény reprodukálva: Michel, E.: La Peinture Flamande au XVII me siècle, Paris, Í939. 22. kép. Itt tévesen a brüsszeli Musée Royal des Beaux Arts szerepel őrzési helyként. ) — A Los Angeles-i képre vonatkozóan 1. Catalogue of Paintings II, Los Angeles County Museum, 1954. 17. sz., vászon. 119x150 cm.
