Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

GARAS KLAR'A: ROCCO Marconi két képe Magyarországon

variálódnak. A neki tulajdonított Házasságtörő nő ábrázolások közül néhány azonban felfogásban s kivitelezésben is alapvető eltéréseket mutat s aligha sorolható az ő oeuvrejébe. A berlini múzeum ugyancsak félalakos Házasságtörő nő kompozíciója például sokkal plasztikusabb kidolgozású, erőteljesebb alkotás, a Marconiétól eltérő, egyénibben jellemzett típusokkal.

10 Ugyanennek a kompozíciónak egy gazdagabb, bonyolultabb variánsa (feltehetően mindkettő közös mintaképre nyúlik vissza) a bordeauxi múzeumban mint Tizián követőjének alkotása szerepel.

11 Tiziannal hozták kapcsolatba a források a bresciai S. Afra templom Krisztus és a házasságtörő nő képét, melyet utóbbi időben Berenson Rocco Marconi müvei közt említ.

12 A határozottan szimmetrikus elrendezés, a portréalakok, a század második negyedére utaló stíluskapcsolatok Rocco Marconitól idegen, eltérő jelenségek. A kép két főalakját, a házasságtörő nőt s az agg farizeust valamint a mellékalakok egy részét a festő egy Tizianra visszanyúló s több változatban fennmaradt velencei Házasságtörő nő kompozícióból kölcsönözte. Ugyanezek az alakok szerepelnek a Szépművészeti Múzeum egy 1951. évi szerzeményén, egy Polidoro Lanzaninak s olykor Bonifazio Veronesének tulajdonított, Krisztust és a házasságtörő nőt ábrázoló festményen, mely Westminster herceg gyűjteményében Grosvenor Houseban s azt megelőzően a római Pal. Barberiniben Tizian alkotásaként szerepelt (31. kép).

13 Ugyanennek a kompozíciónak egy másik, egyszerűbb s gyöngébb kivitelezésű változata a bécsi császári gyűjteményből került volt a Szépművészeti Múzeumba.

14 A fennmaradt képek nagy számából ítélve a Krisztus és a házasságtörő nő ábrázolása rendkívül népszerű téma volt a 16. század első felének velencei festészetében. A korszak csaknem minden velencei festője megfestette ezt a jelenetet. A két legkorábbi, ismert változat Marco Marziale Házasságtörő nő képe (Schloss Segenhaus bei Neuwied) s Niccoló de Barbarie (előbb Velence Pal. Wallis-Mocenigo, Roma Pal. Venezia) a század első tizedéből származik s részben már ugyanazon kompozíciós elvek alapján készült, mint Rocco Marconi hasonló tárgyú képei.

15 A több mint félalakos, frízszerű, szimmetrikus elrendezésmód a különleges viseletekkel és fejtípusokkal hosszú időre s eléggé széles körben érvényesül e téma velencei megfogalmazásánál. Az ujjain számláló farizeus motívuma Niccoló de Barbari képéről, az összekötött kezű, lehajtott fejű nő mindkettőről stb. számtalanszor visszatér Rocco Marconi képein is. Ezt a képtípust fejleszti tovább, sommásabb megoldásban Palma 10 Berlin Staatliche Museen, raktár No 196. Ez a festmény a római Giustiniani gyűjteményből származik, a Giustiniani gyűjteményben még a 17. században mint Giorgione alkotása szerepelt. 1. Silos, J. M.: Pinacoteca sive romána pictura et sculptura. Roma, 1673. 97. Érdemes megjegyezni, hogy a képen a bal háttérben látható portréfej az egykor Pálmának tulajdonított, ún. Fracastoro portréval (a. e. Budapest magángyűjt.) mutat közvetlen rokonságot. 11 G a 1 i b e r t, P. : Chefs d'oeuvres du musée de Bordeaux. Bordeaux, 1906. 2. Pl. A modenai hercegi gyűjteményből származik. 12 S a 1 a, A.: Collezione di quadri scelti di Brescia. Brescia. 1817 és B r o g n o 1 i, P.: Nuova guida di Brescia. Brescia, 1826. Berenson: id. m. 329. 13 Tizian iskolája, Ltsz. 51.808, vászon, 163 X 202 cm. Herzog M. Lipót budapesti gyűjteményéből. Pigler A.: A Régi Képtár katalógusa. Bp., 1954. 569., Rover Catalogue of the pictures at Grosvenor House. London, 1821. No 75. a Pal. Barberiniből. Említi Tizian Házasságtörő nő képét a Pal. Barberiniben Richardson: An account of some of the statues, basreliefs, drawings and pictures in Italy. London, 1722. 168. A jellemzés alapján azonban a Pal. Barberini képe nem okvetlenül azonosítható a miénkkel. 14 Velencei vagy veronai 16. sz. vége, Ltsz. 1054, vászon, 104.5 X 136 cm. P i g 1 e r: id m. 600. 15 G e i g e r, B.: Marco Marziale und der sogenannte nordische Einfluss in seinen Bildern. Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen. 1910, XXXIII. 140, 142.