Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 7. (Budapest, 1955)

VARGA EDITH: Világteremtés-ábrázolás a Szépművészeti Múzeum koporsótöredékén

A baloldali felirat annyira hiányos, hogy néhány jelen kívül semmi sem ismerhető fel benne. A jelenet és a felirat eredetileg a koporsótető oldalán helyezkedett el, számos más ábrázolás közé beiktatva. A szegélybe fúrt lyukak arra utalnak, hogy faszögekkel erősítették a tetőt és az aljat egymáshoz. A hátoldalon a fához tapadva vászonmaradványok fedezhetők fel. A színek a sárga alapon élénken emelik ki a részleteket. A kék, zöld és terrakottavörös variálásával a sárga állandó jelenlétében a jelenet kolorisztikus hatása harmonikus összképet ad a merész színösszetételek ellenére is. Az ábrázolás épen úgy, mint a szövegrész, a falfestésnél alkalmazott technikával készült.

5 A sárga alapra a jelenet és a felirat körvonalait vörössel felvázolták; ez előrajzként szolgált a részletesebb kidolgozás számára. A töredéken ez az első rajz pontosan kivehető mind a jelenetnél, mind a hieroglifák sorában. A munkának e két fázisát a jelenlegi esetben nem ugyanaz a kéz készíthette: jelentős kvalitásbeli különbség áll fenn az előrajzoló és a kidolgozó munkája között. Az előbbi biztos és könnyed vonalvezetése, rutinos rajzkészsége és komponáló tehetsége élesen különbözik a kidolgozó még bizonytalan és gyakorlatlan festési módjától: néha túlszalad kezében az ecset (pl. Nut fejénél és mellénél), máskor be sem fedi az előrajzolt formát. A festék felrakásánál sem következetes: hol vékonyan, hol durva vastagságban borítja be a rajzot (pl. a hieroglifáknál). Feltételezhetjük, hogy egy nagy műhelyben készült, ahol megoszlottak a részletmunkák, s ezáltal valóban több kézen ment át egy koporsó, míg teljes egészében befejeződött.

6 Talán Thébában készülhetett, ahol az Újbirodalom idején nagy létszámmal dolgoztak a nekropolis körzetében a különféle halotti tárgyat, koporsókat készítő műhelyek. Erre annál nagyobb a valószínűség, mivel a darab stílusjegyeit magukon viselő koporsók szinte kivétel nélkül Thébából valók.

7 A bekeretezett jelenet felső sorában megjelenő alakok már az Újbirodalom előtti kor vallásos szimbolikájából ismertek. A Ba-lélekképzet már korán szerepel mind a néphitben,

8 mind a hivatalos vallásban, a Középbirodalomtól fogva gyakran tűnik fel sírok falképein, de emberfejű, istenszakállas, madártestű alakja csak az Újbirodalom idején jelenik meg az ábrázolásokon. Ugyancsak szokványos e lélekképzetnek kos alakjában történő megjelenítése is, noha a fején viselt, kosszarvakon nyugvó Atef-koronához csak az Újbirodalom idején járul a napkorong és a két, napkorongot viselő ureus-kígyó.

9 A két szem már a legkorábbi koporsókon megjelenik, rendszerint a bal, külső oldalon foglal helyet a halott fejénél.

10 Az idők során felkerül a mellre,

11 és a XVIII. dinasztia alatt már a belső oldalakon is megjelenik. Ettől kezdve előfordul minden oldalon, gyakran a láb tájékán is. Ábrázolása a római császárkorig szokásban marad. A két szemen keresztül néz ki a halott, hogy lássa Rét, 5 Wi 11 i a ms, C. R.: The decoration of the tomb of Per-Neb, New York, 1932. 22. 6

Maspero, G.: L'Archaeologie égyptienne, Paris, 1887. Fig. 253. 7 Koefoed-Petersen: Catalogue des sar.cophages et cercueils égyptiens. Copenhague, 1951. AEIN 62, AEIN 63, AEIN 1069. — A Handbook to the Egyptian Mummies and Coffins Exhibited in the British Museum. No 24906. 8 B o n n e t, H. : Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte. Berlin, 1952. 74. 9 B o n n e t, H.: id. m. 57. 10 Lacau, P. : Sarcophages antérieurs au Nouvel Empire. Catalogue Général des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire. 1903. I—XIII., XIV—XVI., XXIV. Tábla. 11 B u d g e, E. A. W.: The Mummv. A Handbook of Egyptian Funerary Archaeology. Cambridge, 1925. XXX. Tábla nu