Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

AGGHÁZY MÁRIA: Miniaturás kódexlapok újabb csoportja a Szépművészeti Múzeumban

clalena in Valdipetra dominikánus kolostorából

5 (14. kép), mert ezeken még sok helyen ott bujkálnak a bolognaias levélindák között a tréfás félig ember, félig állat alakocskák, mesebeli szörnyek, a franciás drôleriek eleven hatásaként az olasz miniatúra festészetben. A mi lapjainkon ezeknek már nyoma sincs, a korai, XIII. századi bolognai csomózott indaszárak sincsenek meg, a levélzet dúsabb, természetesebb, de csak a betűk körül ágazik szét szerényen, nem keretezi körül tömötten a lapszéleket, mint később, a XIV. század közepe körül. A figurális jelenetek is csak betűdíszek még és nem önálló képet alkotó lapillusztrációk, mint a század második felének vezető mesterénél, Nicolo di Bologna-nál.

6 A betűtestek vonalvezetésének lendülete, eleganciája fejlettebb kézre mutat, mint a fent idézett két olasz dominikánus kodexcsoport mestereié, akik ezeket a XIII. század utolsó éveiben készítették. A budapesti lapok kora tehát a XIV. század első évtizedeire tehető. Mesterük esetleg rendtagként működő szerzetes miniator lehetett. Több ilyet ismerünk név szerint is a XIII—XIV. századi olasz dominikánus kolostorokban. 1274-ben, majd 1281 —1320 között még egy világi «domino Guidone miniatore» szerepel a bolognai prédikáló barátok aktáiban. A XVI. század közepén ugyanott már saját rendtagjaik dolgoznak : Fra Nicolo, Fra Michèle novicius, Fra Guglielmo Guastavillani. Firenzében a S. Maria Novella-ban Fra Guido «pulcher pictor et totus mechanicus» 1348-ban halt meg, Pisa-ban a Sta. Catharina kolostorban pedig Alessandro della Spina «cantare, scribere, miniare et omnia scivit...» szintén a XIV. században.

7 Az idegen kolostorokba került bolognai stílusú miniatúrás, nagyméretű, közös használatra való kódexek vagy rendelés útján juthattak a bolognai, jelentős művészi központtól távolabbra is, vagy ott képzett szerzeteseit helyezhette át a rend olyan házakba tovább, ahol munkájukra szükség volt. Amennyiben bővebb életrajzi adataink volnának a felsorolt dominikánus miniatorokról, a meglevő analógiák kapcsán közülük leginkább Fra Guglielmo Guastavillani-ra lehetne gondolnunk. Róla csak azt tudjuk, hogy 1350-ben a bolognai kolostorban működött. Munkája — ha a század közepén idősebb volt már •— S. Maria Maddalena in Valdipetra számára legalább is valószínűnek vehető, mert ott viszont apáca volt egy Bartolomea Guastavillani, akinek Giacomo nevű családtagja 1330-ban 100 bolognai soldot hagyományoz.

8 Amig azonban részletesebb család- és rendtörténeti adatok elő nem kerülnek, ezeknek az ismert szálaknak összekapcsolása sajnos csak feltevésként állja meg a helyét. AGGHÁZY MÁRIA 5 Castelfranco, G. : I corali miniati di S. Domenico di Gubbio. Bollettino d'arte. VIII. 1928/29. 529. sk. — Fa va, D.-S a Imi, M. : I manoscritti miniati della Biblioteca Estense di Modena. Firenze, 1950. 26. sk. Tav. V. Cod. Q. 1, 4. Graduale, già dei Domenicani di Bologna. 6 Gerevich, T.: Le relazioni fra la miniatúra e la pittura bolognese nel trecento. Rassegna d'arte. IX, 1909. 196 sk., X, 1910. 29 sk. és 46 sk. — Dvorak, M.: Byzantinischer Einflus auf die Miniaturmalerei des Trecento. Gesammelte Aufsätze zur Kunstgeschichte. München, 1929. 45. sk. — Fava, D.-Salmi, M.: id. m. Tav. VII. sk. 7 D'Ancona, P.-Aeschlimann, E.: Dictionnaire des Miniaturistes. 2

e ed. Milano, 1949. 4, 101, 102, 158. — Marchese, V.: Memorie dei più insigni pittori, scultori e archietti domenicani. Firenze, 1845. 176 sk. 8 Alf on si T. : id. m. 76.