Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

AGGHÁZY MÁRIA: Miniaturás kódexlapok újabb csoportja a Szépművészeti Múzeumban

látható a kígyó.

40 A középkorban igen gyakori triumphalis ábrázolásokon rendszerint Krisztus alakja áll a középpontban, de nem egyszer egy-egy jelképpel, így a kereszttel, vagy életfa ábrázolással helyettesítve. Ezekhez hasonlóan triumphalis jellegű, az újudvari timpanon ábrázolása is, mert itt is a Krisztust jelképező kereszt emelkedik a halál és a bűn, illetve sátán szimbólum között. A kentaur alakja az újudvarihoz hasonló vonatkozásban csak a Salford-i (Oxfordshire) templom kaputimpanonján látható még, ahol a kereszt mellett harcoló kentaur és oroszlán állanak,

41 tehát itt is triumphalis ábrázolásról van szó. A románkori triumphalis jellegű ábrázolásokat mindig a templom kapuzata felett alkalmazták, ahol a belépőnek azonnal szemébe tűnt. Az újudvari kaputimpanon ábrázolása is — mely tulajdonképpen a románkori magyar emlékanyagnak korai, XII. századi, s művészi szempontból nem is kiemelkedő, sőt inkább kissé durván faragott provinciális emléke — ilyen jellegzetes gondolatot fejezett ki. KAPOSY VERONIKA MINIATURÁS KODEXLAPOK ÚJABB CSOPORTJA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Az O. Széchenyi Könyvtártól 1940-ben örök letétként átvett kodexlapok között 21 darab újabb összetartozó, zárt csoportot alkot.

1 Ezek egy graduale részei, azaz a mise változó énekes részeit kótával együtt tartalmazó, nagyméretű kódexből valók. A lapok díszes iniciáléi egv kivételével mind a bevezető ének első betűit díszítik, de a bevezető éneket nem introitus-nak jelölik, hanem officium-nak. Egy lapon az A betű Szt. Péter martir megöletésének jelenetével a mise ünnepi énekének, sequentiájának szövegét díszíti (13. kép). Már az eddigiek is arra figyelmeztetnek, hogy lapjaink nem a római misekönyvből valók, hanem a dominikánus szertartást tartalmazzák. Megerősíti ezt a feltevést Krisztus töviskoronájának ünnepe (festum coronae spineae Domini), ami a római missaléban nem szerepel, viszont a dominikánusoktól bevezetett és kedvelt ünnep volt, továbbá mindenszentek vigiliája bevezető énekének szövege, ami eltérő a rómaitól és megegyezik a dominikánus graduale szövegével. Véglegesen eldönti a meg40 Paris, National Bibliothèque. Molsdorf, W. : id. m. 63. "Blankenburg, W. : Heilige und dämonische Tiere. Leipzig, 1943. 306. •—

Kentaur és kígyó együttes ábrázolását láthatjuk az Ivrea-i könyvtár egyik XI. századi kódexében (Cod, 86. fol. 18-). «Ds» iniciálénak «D» betűjében áll a kentaur, mely fején turbánt visel, szájában egy tülköt tart, kezében kígyófejben végződő farkát tartja. Az «s» betűt olyan kígyóval ábrázolták, melynek mindkét végén van feje, s két fejével visszahajolva önmagába harap. A «Ds» betűk a Deus szó rövidítése, de sajnos a kodexlap további szövegét nem ismerjük, s így nem tudjuk a kentaur és kígyó együttes ábrázolásának e helyen még milyen szimbolikus vonatkozásai lehettek. Feltehető ugyanis, hogy ezeket a halál-sátán szimbólumokat nem véletlenül állították a Deus-t jelentő betűk szolgálatába. (Ladner, G. : Die italienische Malerei im 11. Jahrhundert. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. N. F. V, 1931. 133. Abb. 103.) A miniatúrára Melier Péter hívta fel figyelmemet. 1 Az O. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. X. Bp., 1940. 26, 27. kép. — A Grafikai Osztály 77. kiállítása. Kéziratok és miniatúrák. Bp., 1941. 49—58. és 62—64. tétel. — Berkovits, E. : La mostra della miniatura a Budapest. Corvina. 1941. 395. — Aggházy M. : A Szépművészeti Múzeum néhány miniatúrás kodexlapja. Az O. Szépművészeti Múzeum Közleményei. 5. sz. 1954. 20. sk. és 102. sk. 14 db ugyancsak összetartozó, egy kódexből való lapot mutat be. ff* S3