Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

KAPOSY VERONIKA: Adalék románkori emlékeink ikonográfiájához

ra lépkedő, kezeit felemelő kentaur látható. Az első alak — hasonlóan a szirénekhez — zeneszóval akarja hatalmába keríteni, bűnre csábítani az embert. O a bűnt előidéző sátán, aki a pokolba, az örök halál birodalmába juttatja a hivő lelkét. A táncoló kentaur pedig az ember, aki egyaránt hajlik jóra és rosszra. A kentaurokat egyébként nem a középkor folyamán hozták először összefüggésbe a halállal. Vergilius — akinek műveit a középkorban igen kedvelték és jól ismerték — az Aeneisben említi, hogy az alvilágban tanyáznak.

13 A kentaur alakját halálos jelentőségű jelképként azonban csak a románkor idején használták fel.

14 Az újudvari timpanon kentaurja azonban oly jelet is visel magán, mely «halalos» jellegét különösen hangsúlyozza : csúcsos sapkáját. A középkori ábrázolások csúcsos sapkát viselő alakjainak halálos vonatkozásaira már történt utalás a magyar szakirodalomban,

15 a középkori Szt. Kristóf ábrázolásokon rendszeresen megjelenő csuklyát, vagy csúcsos sapkát viselő remetékkel kapcsolatban, amelyekben TrencsényiWaldapfel Imre Szt. Cucufates, az ún. -«martyr occultus» alakját ismerte fel. Rámutatott arra is, hogy a legtöbb halálistennő, vagy halál-démon nevének etimológiája az «elrejtett», «elrejto» értelmet adja.

16

' Az elrejtőzés, némaság és a kővéváltozás mithikus jegyei a halálnak. A halál birodalmához való tartozásnak szimbóluma pedig a láthatatlanná tevő sisak. Ezt a feltevést a különböző mithologiai történetek is bizonyítják. Pl. Perseus láthatatlanná tevő sisakjával tudja elkerülni a Gorgók kővéváltoztató tekintetét. Homeros szerint Pallas Athene fején Hades sisakjával száll harcba. Csuklyával ábrázolták Nehalennia germán halál-istennőt, így jelenik meg a törpe Telesphoros isten is.

17 Ezekhez az antik példákhoz kapcsolja TrencsényiWaldapfel a Szt. Kristóf képeken megjelenő Szt. Cucufates alakját is. A Szt. Kristóf ábrázolásokon egyébként gyakran megjelenik a csábítás jelképeként a vízből felbukkanó szirén alakja is. A XIV. századi Wienhausen-i freskón

18 a folyón átkelő Kristóf lábainál az élet és halál közötti átmenetet jelképező víz habjaiban, a haltestű, szárnyas szirén mellett kentaurt és csúcsos sapkájú halál-démont látunk. A szirén és kentaur e helyen nyilvánvalóan halál-szimbólumok, a félig ember, félig hal démon halálos jellegét pedig csúcsos sapkája hangsúlyozza. A Wienhausen-i freskó bizonyítéka annak, hogy a kentaur a középkor egyik általánosan ismert halál-szimbóluma és egyben igazolni látszik, hogy a csuklya vagy csúcsos sapka halálos jelleget ad viselőinek a középkori ábrázolásokon. A románkori magyarországi anyagtáncok története. I. rész. A mulandóság ábrázolásai történeti fejlődésükben. Bp., 1936. VII. tábla. 9. Megemlíti Molsdorf, W. : Christliche Symbolik der mittelalterlichen Kunst. Leipzig, 1926. 242. 13 VI. ének 286.. sor. 14 A középkori kentaur ábrázolásokról ír D o e r i n g, O. : Christliche Symbole. Freiburg in Breisgau, 1940. 103, 127.; Molsdorf, W. : id. m. : 132, 242—243. — A halállal való ^kapcsolatukra utal : Kozák y I. : id. m. 203—204.; B e r n h e i m e r, R. : id. m. 143-—144. 15

Waldapfel I. : Martyr occultus. Lyka Károly emlékkönyv. Bp., 1944. 136—157. 16 Görög Kalypso, ó-izlandi Hel és Hulda stb. lásd Waldapfel I. : id. m. 145. — H. Güntert kimutatja, hogy a különböző, s leginkább az indogermán nyelvekben az «elrejteni, betakarni» szavak átveszik a «haialt okozni» jelentést, az «elrejtozködni, betakarva lenni» szavak jelentése pedig «meghalni» (Waldapfel I. : id. h.). 17 Telesphoros a gyógyító Asklepios környezetéhez tartozott, s míg Hygieia az egészség biztosítója, addig Telesphoros a tökéletes befejezést hozó halálos istenség. (W a 1 d a p f e 1 I. : id. m. 147.) 18 Waldapfel I. : id. m. 149. és 6. kép. SO